Idén 10 éves az Adománytaxi – Horn Tamás alapítóval beszélgettünk

2025-ben ünnepli fennállásának 10. évfordulóját az Adománytaxi Alapítvány, amely az Év Fővárosi Civil Szervezete díj döntősei közé is bekerült. Az alapító Horn Tamás szociológusként végzett, és az Adománytaxi fellendüléséig olyan oktatási és önkéntes projektekkel foglalkozott, mint a Taglit Birthright, Tikkun Olam Program, Snétberger Zenei Tehetség Központ, Közös Nevező Program, vagy a Haver Alapítvány. Őt kérdeztük most az Adománytaxi működéséről, a rászorulók támogatására irányuló tevékenységeikről, valamint sikereikről és jövőbeli terveikről.

Mi az Adománytaxi legnagyobb erőssége a hazai civil szervezetek között, és miben látod a sikeretek kulcsát?

Az Adománytaxi alaptevékenysége egy olyan szolgáltatásra épül, amire minden budapesti háztartásnak szüksége lehet, így könnyebben ér el és von be adományozókat. Önkénteseinkkel a háztartásokban felhalmozódott, felesleges, de még jó állapotú tárgyakat – játékokat, ágyneműket, konyhai eszközöket, ruhákat – gyűjtjük be, és visszük el olyan településekre, ahol a családok szükséget szenvednek. Indulásunk óta közel százötven tonna adományt hoztunk már el több ezer budapesti háztartásból. Nincs másik olyan szervezet, aki úgy segíti a rászorult, halmozottan hátrányos társadalmi csoportokat, hogy közben szolgáltatást nyújt az adományozóknak. Bejutottunk az Év Fővárosi Civil Szervezete díj jelöltjei közé, ami visszaigazolja számunkra, hogy jó úton haladunk, Budapestnek is értéket teremtünk.

Az Év Fővárosi Civil Szervezete díj jelöltjeként az Adománytaxira ezen a linken szavazhat!

A zsidóságban a cedaka és az adományozás kiemelt szerepet kap. Mennyire befolyásolták ezek az értékek a szemléletedet és az Adománytaxi célkitűzéseit?

Sokat inspirálódtam a hazai és nemzetközi zsidó közösségek tevékenységéből, valamint az izraeli tartózkodásaim során, ugyanakkor ezek tudatalatt építették a személyiségemet. Az indulásunkat a jószándék vezérelte, de nem volt benne semmi tudatosság. Amikor barátokkal és édesapám kocsijával az első adományokat begyűjtöttük, még nem gondolkoztam civil szervezet építésében, de egyre többen jelezték, hogy szívesen segítenének. Önkéntesek szerepvállalása nélkül ma sem valósulhatnának meg programjaink. Az indulásunk óta hét-nyolcszáz önkéntes vállalt már szerepet a begyűjtéseken, a raktári munkában vagy a vidéki adományútjainkon. A közösségünk szervezőeleme a szolidaritás, a tenni akarás, a közösségi élmény és a fenntarthatóság.

Milyen kihívásokkal szembesültetek a szervezet működtetése során, és hogyan sikerült ezeket megoldani?

Végig kellett járnunk nekünk is azt a rögös utat, amire rálép az ember Magyarországon, ha alulról szerveződő civil szervezetet alapít. A magyar politikai-gazdasági közeg inkább hátráltatja, mint segíti ezeket az új kezdeményezéseket, és pont ezt tudta kompenzálni a zsidó közösség, hogy tőlük mindent megkaptunk, amire szükségünk volt a szervezet építkezéséhez. A Mozaik Zsidó Közösségi Hubot és a JDC-t kell elsősorban kiemelnem, akiknek segítségével az ötletből működő szervezetet tudtam építeni. Állami támogatás nélkül, alulról szerveződve, a közösség – zsidó és nem zsidó emberek – erejéből fejlődő, teljesen független szervezetet.

A körkörös támogatási rendszer innovatív megközelítés. Hogyan reagáltak erre a budapestiek, és milyen hatással volt a közösségekre?

A budapestieket érinti legkevésbé talán ez a része, mert ők felajánlóként csak megválnak az adományaiktól – természetesen kapnak tőlünk visszajelzést, hogy hová visszük el a felesleges tárgyaikat. A tevékenységünk elsősorban a fogadóoldalon innovatív, hiszen az elmúlt évtizedek gyakorlata az, hogy a rászorultak minden adományt ingyen kaptak, aminek számos kártékony hatása van. A mi működésünk bizonyos közösségekben elsőre meglepő, de mindenki elfogadja, és élvezi ezt a módszert. Az adományokkal így duplán tudunk segíteni: a közösségi piacokon jelképes összegért, 50, 100, 200 forintért tudják megvásárolni a felajánlott tárgyakat – ami egyúttal a rászorulók önérzetét, öngondoskodását erősíti. A bevételt átadjuk a közösséget képviselő partnerünknek, amiből kis programokat tudnak megvalósítani, túlnyomó többségben a helyi gyerekek élményeire, állatkerti látogatásra, kirándulásra, fagyizásra, gyereknapra vagy táborra fordítják az összeget. Már meg-megjelennek komplexeb programok is, például Hódmezővásárhelyen komoly közösségi kert működik a mi támogatásunkkal is.

Van olyan történet a munkátok során, amely különösen megérintett vagy meghatározó volt számodra?

A kezdetektől szokás, hogy a vidéki közösségi piac Adománytaxis önkénteseit vendégül látják a helyi civilek. Megismerkedhetünk családokkal, az ő történeteikkel, életkörülményeikkel, és sokszor ebéddel is megvendégelnek bennünket. Legközelebbi kapcsolatba ilyenkor kerülünk a támogatott partnerrel. Azt vettük észre, hogy ezek a közös étkezések sokat jelentenek a helyieknek és az önkénteseinknek is, muníciót, motivációt ad mindkét félnek.

Sok partnerrel évek óta dolgozunk együtt. Őket csak helyi hősöknek hívjuk, mert hihetetlen körülmények között próbálják meg segíteni a közösségeket. Külön öröm, hogy sokan közülük az Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetemen végezte vagy végzi a szociális munka szakot. Magyargéc, Zabar, Baks, Tar vagy Lucfalva településekre évek óta visszajárunk, jó kapcsolatot ápolunk velük, elsősorban a helyi szociális munkás, vagy egyéb partnereinknek köszönhetően.

Horn Tamás, az Adománytaxi Alapítója

Hogyan képzeled el az Adománytaxi jövőjét? Milyen hosszú távú terveitek vannak?

Szeretnénk egyre professzionálisabb és komplexebb támogatást nyújtani a rászoruló közösségeknek az adományokon túl, közösségfejlesztő és öngondoskodást erősítő programokkal. Idén, az alapítvány 10. évében el tudunk indítani olyan programokat, amelyek hosszabb távon fognak mankót adni a hátrányos helyzetű települések lakóinak: a közösségi piac mellett varrótanfolyamot, jogi workshopot is viszünk a támogatott partnerekhez. A céljaink megvalósítását előmozdítaná az Év Fővárosi Civil Szervezete megtisztelő cím, és a vele járó 5 millió forintos jutalom. Szeretnénk egyre többet, egyre jobban segíteni.