Szerdócz Ervin: „nagy dolog a béke, mert az egész világ a béke által működik”

„Mindenütt a világon, ahol megjelenik a paráznaság és bálványimádás, ott pusztulás jön a világra és jókat, rosszakat egyaránt megöl…” – írja az újpesti főrabbi az aktuális Pinhász hetiszakaszunk kapcsán.

„Íme, én adom neki békeszövetségemet.” (Mózes 25.12.)

Bilám, Midján varázsló prófétája, nem volt képes elátkozni zsidó népet. Tanácsot ad Boloknak, Moab királyának: „A zsidók Istene gyűlöli a paráznaságot, tanácsot adok neked… küldjél közéjük kéjnőket, lányaitok közül…” (Szánhedrin 106a)

Bileám tanácsára a moabita és midjanita nők nem csak orgiákra veszik rá a zsidókat, hanem a bálványimádásra is: „…a nép evett és leborult az ő isteneik előtt…” (Mózes 4. 21.2.)

Midrás, (Brésit rábá 6:5.) szerint, a korlátok nélküli szexuális kicsapongás és a bálványimádás között ok-okozati kapcsolat van, ezért együtt jár a kettő: „Mindenütt a világon, ahol megjelenik a paráznaság és bálványimádás, ott pusztulás jön a világra és jókat, rosszakat egyaránt megöl…”.

Rási, a középkori Tóra kommentátor, tanítja: „Amikor egy izraelitán úrrá lett a testi vágy, arra kért egy midjanita nőt, hogy adja oda magát neki. A nő, erre előhúzott egy Peor-bálványt kebléből, és azt mondta neki: „Borulj le ez előtt!”

Mi is volt a Báál Peor? A Talmudból kiderül, hogy „A testi korlátok mindennemű felrúgása, a testiség bálványozásának kultusza volt. Báál Peor szolgálata, ugyanis úgy történik, hogy valaki „elereszti magát” előtte” (Szánhedrin 7/6)

„Történt egyszer egy pogány asszonnyal, hogy nagyon megbetegedett. Azt a fogadalmat tette, hogy ha felgyógyul, akkor a világ minden bálványa előtt tiszteletét teszi. Fel is épült, és el is ment a földkerekség minden bálványához. Amikor a Bál Peorhoz érkezett, megkérdezte papjait: Mivel szolgáljátok isteneteket? Mire azt mondták neki: Spenótot kell enni, bort kell inni, és üríteni kell előtte (Báál bálványszobra előtt), majd közösülni valakivel ugyanott! Így szólt erre az asszony: Inkább legyen csak betegség az osztályrészem, mint hogy ilyen módon szolgáljak isteneket…” (Szánhedrin 64a)

A Bál Peor tehát a bálvány előtti ürítés, a parázna ocsmánykodás istene.

Erich Fromm, humanista filozófus, szociálpszichológus (1900-1980) „A szeretet művészete” című könyvében górcső alá veszi a „pikáns” témát. Szerinte a korai bálványimádó szertartásokban a közösségi orgia, a szeretetre való vágy, a nemi ösztön sajátságos megnyilvánulása, az Istentől való eltávolodás példaképe, ősállapothoz való vágy kifejeződése. Az ösztön uralma a tudat önkontrolja felett! Mindez elfogadhatatlan a zsidó kultúrában.

Isten a „saját képmására” teremtette az embert. A teremtés ősállapotában ember egyszerre volt férfi és nő. „…Isten képére teremtette „őt” (egyes számban), férfinak és nőnek teremtette öket” (többes számban) (Mózes 1. 1.27.)

Az ember szexuális vágya az ősállapotra, a férfi-nő egységre való visszavágyás kifejeződése. A zsidó vallásban a nemi élet nem egy megtűrt rossz, hanem egészséges korlátok melletti öröm, s mint olyan a legemberibb aktus. Értelem-érzelem egysége, mely önmérséklet hiányában romlott és ízléstelen abúzussá válhat. A Bál Peor kultusz az elszabadult testiség, a fékek nélküli szexualitás, és a félrecsúszott spiritualitás egyvelege.

Pinhász Eleázár fia, – Áron főpap unokája, – saját kezdeményezésére kivégezte a Simon törzs főnökét Zimrit, akit a midjanita Kozbi, (Cúr lánya), rávett a Báál Peori kultusz „szolgálatára”.

„Buzgalommal buzgólkodott” – olvassuk Pinhászról, aki felismerte, hogy adott helyzetben nincs más lehetőség béketeremtésére, mint a „buzgólkodás”, ezért „béke szövetséget” kapott jutalmul Istentől.

Felvetődik a kérdés: hogyan értelmezhető az önbíráskodásként elkövetett emberölés jutalmául kapott „béke szövetség” Pinchasz tettével a vallási félrelépést torolta meg.

Chatam Szofer néven ismert Mose Schreiber híres pozsonyi rabbi (1762-1839) mondta: „Fellépésével Pinhász érdemekhez juttatta népét.” Misna írja: „Aki érdemekhez juttatja a többséget, az meg van védve, attól, hogy (nagy) bűnbe essék.” Mondta Isten: „Ne aggódjatok Pinhász tette miatt! Elkövette a gyilkosságot, de ezzel engesztelést szerezett számotokra. Ezért íme, adom neki a békeszövetségem, mivel békét közvetített köztem és Izrael között”

Ha a zsidó jogrendszer nem ismeri el az önbíráskodást, Pinhász hogyan kapott jutalmat cselekedetéért? Nem kapott felhatalmazást Mózestól vagy Árontól, tettét nem előzte meg többségi döntés.

A választ fogadjuk el Maimonidésztől (Rabbi Mose ben Maimon 1138-1204) a legnagyobb zsidó filozófustól! Misne Torá című művében, a tiltott nemi kapcsolatok fejezetben (M.T.12:4-5.) olvassuk: „Ha valaki nyilvánosan paráználkodik tíz felnőtt zsidó férfi előtt, és ha a buzgók tetten érik, és tettük közben végeznek vele, tettük jónak és áldásosnak tekinthető.

Pinhász a nemi aktus közben végzett a két parázna Báál Peori kultuszt gyakorlóval. Tette csak in flagranti tettenérésként fogadható el „buzgóságnak”. Ha viszont egy „buzgó” erre engedélyt kérne a Bíróságtól, akkor ezt nem engedélyezik neki, még az aktus alatt „bíráskodna”

Pinchász esete, a tipikus vallási buzgóság esete, amelyet nem lehet engedélyezni, de bizonyos esetekben, még Isten haragját is lecsillapíthatja. Nem tanácsolható az ilyesmi, de ha valaki mégis megteszi kellő pillanatban, és csakis a kellő pillanatban, hiszen, ha később teszi, akkor halálbüntetést is kaphat érte, akkor áldásosnak nevezhető tette.

„Azt mondta az Örökkévaló: Pichász megérdemli, hogy megkapja jutalmát”. Ezért áll így: Íme, adom neki békeszövetségemet! Hiszen, nagy dolog a béke, mert az egész világ a béke által működik, és a Tóra egésze is a béke…”. (Midrás Bámidbár rábbá 21.)

Pinhász tette mégsem maradhatott büntetlen! 

A Talmud három büntetést helyezett kilátásba: eltávolították tisztségéből, gyermektelenül távozott az élők sorából, és kígyómarás által halt meg.