6. Hukát 19–22,1

Num 19,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván:

Num 19,2 Ez a Tóra törvénye, amit az Örökkévaló megparancsolt, mondván: Szólj Izráel fiaihoz, hogy hozzanak neked egy teljesen vörös tehenet, hibátlant, amelyen még nem volt járom,

Num 19,3 és adjátok azt Eleázárnak, a papnak és vezessék ki a táboron kívül és vágják le előtte.

Num 19,4 És vegyen Eleázár, a pap ujjával a véréből és hintsen a találkozás sátrának eleje felé hétszer a véréből.

Num 19,5 És égessék el a tehenet szeme előtt, a bőrét, a húsát s a vérét ganéjával együtt égessék el.

Num 19,6 És vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint és vesse a tehén égése közé.

Num 19,7 És mossa meg ruháit a pap és fürössze meg testét vízben és azután bemehet a táborba és tisztátalan lesz a pap estig.

Num 19,8 És aki elégeti azt, mossa meg ruháit vízben és fürössze meg testét vízben; és tisztátalan lesz estig.

Num 19,9 És egy tiszta férfiú gyüjtse össze a tehénnek hamuját és tegye le a táboron kívül tiszta helyre és legyen ez Izráel fiainak községe számára őrizetül, mint tisztító víz, tisztálkodásra való az.

Num 19,10 És az, aki összegyüjti a tehén hamuját, mossa meg ruháit és tisztátalan legyen estig; és ez legyen Izráel fiai számára és a jövevény számára, aki közöttük tartózkodik, örök törvényül.

Num 19,11 Aki megérinti bármely emberi személy holttestét, az tisztátalan legyen hét napig.

Num 19,12 Tisztálkodjék ezzel a harmadik napon és a hetedik napon tiszta lesz; de ha nem tisztálkodik a harmadik napon, akkor a hetedik napon nem lesz tiszta.

Num 19,13 Bárki megérint halottat, bármely emberi személy holttestét és nem tisztálkodik, az Örökkévaló hajlékát tisztátalanította meg, irtassék ki az a személy Izráelből, mert a tisztító vizet nem hintették még reája, tisztátalan legyen tisztátalansága rajta van.

Num 19,14 Ez a tan, ha meghal valaki sátorban, bárki bemegy a sátorba és minden, ami a sátorban van, tisztátalan legyen hét napig.

Num 19,15 Minden nyitott edény, melyen nincsen szoros födél, tisztátalan.

Num 19,16 És mindenki, aki megérint a mezőn fegyver által megöltet vagy holttestet vagy emberi csontot vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig.

Num 19,17 És vegyenek a tisztátalan számára a tisztálkodásra való hamuból és tegyenek reá forrásvizet egy edényben.

Num 19,18 És egy tiszta férfiú vegyen izsópot és mártsa a vízbe, hintse a sátorra és mind az edényekre és a személyekre, akik ott voltak és arra, aki megérintette a csontot vagy a megöltet vagy a holttestet vagy a sírt.

Num 19,19 És a tiszta személy hintsen a tisztátalanra a harmadik napon és a hetedik napon; így megtisztítja a hetedik napon és mossa meg ruháit és fürödjék meg vízben és este tiszta lesz.

Num 19,20 De az a férfiú, aki tisztátalan lesz és nem tisztálkodik, irtassék ki az a személy a gyülekezet közül, mert az Örökkévaló szentélyét megtisztátalanította, a tisztító vizet nem hintették reá, tisztátalan ő.

Num 19,21 És legyen ez nekik örök törvényül: És az, aki hinti a tisztító vizet, legyen tisztátalan estig.

Num 19,22 És mindaz, amit megérint a tisztátalan, legyen tisztátalan és a személy, aki megérinti, tisztátalan legyen estig.

Num 20,1 És Izráel fiai, az egész község, elérkeztek Cin sivatagába az első hónapban és letelepedett a nép Kádésben; és meghalt ott Mirjám és eltemették ott.

Num 20,2 És nem volt víz a község számára és összegyülekeztek Mózes és Áron ellen.

Num 20,3 És a nép perlekedett Mózessel és szóltak, mondván: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor elpusztultak testvéreink az Örökkévaló színe előtt.

Num 20,4 Minek is hoztátok az Örökkévaló gyülekezetét ebbe a sivatagba, hogy meghaljunk ott mi és barmaink.

Num 20,5 És minek vezettetek föl bennünket Egyiptomból, hogy elhozzatok bennünket erre a gonosz helyre? Nem hely ez a vetés, a füge, a szőlő és a granát számára, és víz sincsen az ivásra.

Num 20,6 És Mózes és Áron elment a gyülekezet elől a találkozás sátrának bejáratához és leborultak arcukra és megjelent nekik az Örökkévaló dicsősége.

Num 20,7 És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

Num 20,8 Vedd a botot és gyüjtsd egybe a községet, te és testvéred Áron és szóljatok a sziklához szemük előtt, hogy adja ki vizét és te ki fogsz hozni számukra vizet a sziklából és így megitatod a községet és barmaikat.

Num 20,9 És vette Mózes a botot az Örökkévaló színe elől, amint megparancsolta neki.

Num 20,10 És Mózes és Áron egybegyüjtötte a gyülekezetet a szikla elé; és mondta nekik: Halljátok csak, ti engedetlenek! Vajjon ebből a sziklából hozzunk-e ki nektek vizet?

Num 20,11 És Mózes fölemelte kezét és kétszer ráütött botjával a sziklára; és bőven ömlött ki a víz és ivott a község és barmaik.

Num 20,12 És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz: Mivel nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek engem Izráel fiainak szeme előtt, ezért nem viszitek be ezt a gyülekezetet az országba, melyet nekik adok.

Num 20,13 Ez a Meriba vize, mert Izráel fiai pörlekedtek az Örökkévalóval és ő megszentelte magát bennük.

Num 20,14 És küldött Mózes követeket Kádésból Edóm királyához: Így szól testvéred, Izráel, te ismered mind a fáradalmat, ami bennünket ért.

Num 20,15 Őseink lementek Egyiptomba és laktunk Egyiptomban sok ideig; és rosszul bántak velünk és őseinkkel az egyiptomiak.

Num 20,16 És midőn kiáltottunk az Örökkévalóhoz és hallotta szavunkat, küldött egy angyalt és kivezetett bennünket Egyiptomból és íme, itt vagyunk Kádésben, határszéleden levő városban.

Num 20,17 Hadd vonuljunk át, kérlek, országodon! Nem vonulunk át sem mezőn, sem szőlőn, nem isszuk a kutak vizét; a királyúton fogunk menni, nem térünk le sem jobbra, sem balra, míg át nem vonultunk határodon.

Num 20,18 És mondta neki Edóm: Nem vonulsz át rajtam, különben fegyverrel megyek ki elébed.

Num 20,19 És mondták neki Izráel fiai: Az országúton megyünk föl és ha vizedet isszuk én és jószágom, megadom az árát; nem lesz semmi károd, csak engedd, hogy átvonuljak gyalogszerrel.

Num 20,20 És ő mondta: Nem fogsz átvonulni! És kiment elébe Edóm hatalmas néppel és erős kézzel.

Num 20,21Így Edóm nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon határán és Izráel kitért előle.

Num 20,22 És tovább vonultak Kádésből és elérkeztek Izráel fiai, az egész község, a Hór hegyéhez.

Num 20,23 És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz a Hór hegyén, Edóm országának határán, mondván:

Num 20,24 Térjen meg Áron népéhez, mert nem fog bemenni az országba, melyet Izráel fiainak adok, mivelhogy engedetlenek voltatok parancsom iránt a Meriba vizénél.

Num 20,25 Vedd Áront és fiát, Eleázárt és vidd föl őket Hór hegyére.

Num 20,26 és vesd le Áronról ruháit és öltöztesd fel azokba Eleázárt, a fiát; és Áron térjen meg népéhez és meghal ott.

Num 20,27 És úgy cselekedett Mózes, amint megparancsolta az Örökkévaló. Felmentek Hór hegyére az egész község szeme előtt.

Num 20,28 És Mózes levetette Áronról ruháit és fölöltöztette azokba Eleázárt, a fiát; és Áron meghalt ott, a hegy tetején; és Mózes és Eleázár lement a hegyről.

Num 20,29 És midőn az egész község látta, hogy meghalt Áron, megsiratta Áront harminc napig egész Izráel háza.

Num 21,1 És meghallotta a kanaáni, Arád királya, aki a déli vidéken lakott, hogy eljött Izráel Atárim útján, és harcolt Izráellel és foglyokat ejtett közülük.

Num 21,2 És Izráel fogadalmat tett az Örökkévalónak és mondta: Ha majd kezembe adod ezt a népet, teljesen elpusztítom városaikat.

Num 21,3 És hallgatott az Örökkévaló Izráel szavára és kezébe adta a kanaánit; és teljesen elpusztították őket és városaikat; és így nevezték el a helyet: Hormá.

Num 21,4 És tovább vonultak Hór hegyétől a Sástenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát; és a nép lelke nagyon elcsüggedt az úton.

Num 21,5 És beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Minek hoztatok föl bennünket Egyiptomból, hogy meghaljunk a sivatagban? Mert nincs kenyér és nincs itt víz és lelkünk megundorodott ettől a hitvány kenyértől.

Num 21,6 És az Örökkévaló tüzes kígyókat bocsátott a nép közé és ezek megmarták a népet; és sok nép elhalt Izráelből.

Num 21,7 És jött a nép Mózeshez és mondták: Vétkeztünk, mert az Örökkévaló ellen és ellened beszéltünk; imádkozzál az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el tőlünk a kígyókat. És Mózes imádkozott a népért.

Num 21,8 És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Készíts egy tüzes kigyót és tedd póznára; és lészen, hogy mindenki, akit megmartak, ha megnézi, életben marad.

Num 21,9 És Mózes készített egy rézkígyót és rátette a póznára; és történt, hogyha egy kígyó megmart valakit és ez rátekintett a rézkígyóra, életben maradt.

Num 21,10 És Izráel fiai tovább vonultak és táboroztak Óbótban.

Num 21,11 És tovább vonultak Óbótból és táboroztak az Abárimbeli Ijjimben, a sivatagban, amely Móáb előtt van napkelet felől.

Num 21,12 Onnan tovább vonultak és táboroztak Zered völgyében.

Num 21,13 Onnan tovább vonultak és táboroztak Arnónon túl, amely a sivatagban van, amely kijön az Emóri határából; mert Arnón Móáb határa, Móáb és az Emóri között.

Num 21,14 Azért mondatik az Örökkévaló harcainak könyvében: Váhébet Szufában és a völgyeket, az Arnónt;

Num 21,15 és a völgyek lejtőjét, amely lejtősödik Ár helye felé és támaszkodik Móáb határához.

Num 21,16 Onnan tovább vonultak Beerhez. Ez az a kút, amelyről szólt az Örökkévaló Mózesnek: Gyüjtsd össze a népet, hadd adjak nekik vizet.

Num 21,17 Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Buzogj fel kút, énekeljetek neki!

Num 21,18 A kút, amelyet a fejedelmek ástak, a nép nemesei vájtak kormánypálcával és botjaikkal! A sivatagból tovább vonultak Mattánába,

Num 21,19 és Mattánából Nahaliélbe, Nahaliélból Bámótba,

Num 21,20 és Bámótból a völgybe, amely Móáb földjén van a Piszga csúcsánál és letekint a sivatag felé.

Num 21,21 És követeket küldött Izráel Szihónhoz, az Emóri királyához, mondván:

Num 21,22 Hadd vonuljak át országodon, nem térünk le a mezőre, és a szőlőre, nem isszuk a kutak vizét, a királyúton megyünk, amíg átvonulunk határodon.

Num 21,23 Szihón nem engedte Izráelt átvonulni határán, hanem összegyüjtötte Szihón egész népét és kiment Izráel ellen a sivatagba és elérkezett Jahácba és harcolt Izráellel.

Num 21,24 És Izráel megverte őt a kard élével és elfoglalta országát az Arnóntól a Jabbókig, egészen Ammón fiaiig, mert erős volt Ammón fiainak határa.

Num 21,25 És Izráel elvette mind e városokat és Izráel lakott az Emóri összes városaiban, Hesbónban és mind a hozzátartozó városokban.

Num 21,26 Mert Hesbón Szihónnak, az Emóri királyának városa volt, aki Móáb előbbi királyával harcolt és elvette tőle egész országát az Arnónig.

Num 21,27 Azért mondják a költők: Jöjjetek Hesbónba, építsétek fel és szilárdítsátok meg Szihón városát.

Num 21,28 Mert tűz ment ki Hesbónból, láng Szihón városából; megemésztette Ár-Móábot, az Arnón magaslatainak urait.

Num 21,29 Jaj neked Móáb! elpusztultál Kemós népe. Odaadta fiait mint menekülőket és leányait fogságba Emóri királyának, Szihónnak.

Num 21,30 Ledöntöttük őket, elveszett Hesbón Dibónig, elpusztítottuk Nófahig, amely Médebáig ér.

Num 21,31 Így Izráel az Emóri országában lakott.

Num 21,32 És Mózes küldött, hogy kémleljék ki Jáezért és elfoglalták városaikat és elűzték az Emórit, aki ott volt.

Num 21,33 És megfordultak és fölmentek Básán felé; és kiment eléjük Óg, Básán királya, ő és egész népe, harcra Edreibe.

Num 21,34 És az Örökkévaló mondta Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét és országát és úgy tégy vele, amint tettél Szihónnal, az Emóri királyával, aki Hesbónban lakott.

Num 21,35 És megverték őt és fiait és egész népét, úgy, hogy nem hagytak számukra maradékot és elfoglalták országát.

Num 22,1 És tovább vonultak Izráel fiai és táboroztak Móáb síkságán, Jerikóval szemben, a Jordánon innen.