Dávid király szemével a világ

Háborúk, hazugságok, árulások – Dávid király minddel szembesült, mégis, amikor körülötte minden ellene fordult, ő csak Isten fényét látta. Elul hónap lehetőséget ad, hogy osztozzunk az e fényben és bizalomban gyökerező látásmódjában.

Nem véletlen, hogy Elul havában nap mint nap elmondjuk a 27. zsoltárt: „Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, kitől féljek?” Ezt az imát nemcsak a hónap folyamán, hanem egészen Szukkot végéig recitáljuk. A bölcsek mintha arra hívnának bennünket, hogy kapcsolódjunk Dávid király gondolataihoz, a zsoltár szerzőjének belső világába, és próbáljuk átélni, miként látta ő a mindenséget és kapcsolatát az Örökkévalóval.

A zsoltárban Dávid ellenségekről, rágalmakról, háborúkról beszél – és mégis csak egy dolgot kér: hogy szemlélhesse Isten fényét. Míg más ember így kiáltana: „Miért teszi ezt velem Isten?”, Dávid király minden gondolatát Isten jósága töltötte ki.

De vajon hogyan lehet így élni? Előbb egy nagyobb kérdésre kell választ adnunk: „Ha van Isten, miért olyan zavaros a világ?” A zsidó hagyomány szerint azért, mert a világ még nincs készen. Az ember azért született, hogy társa legyen az Örökkévalónak a teremtés beteljesítésében: egy olyan világ megvalósításában, ahol nincs gyűlölet, háború vagy éhezés.

A világ befejezésének útja a kihívásokon keresztül vezet. Amikor helytállunk és felülkerekedünk a nehézségeken, a lelkünkben rejlő fény ragyogni kezd, és általa isteni világosság árad szét a földön. Ha minden ember így élne, az egész világot elárasztaná a fény, és Isten egy volta nyilvánvalóvá válna. Dávid király mindezt tudta, ezért a próbák sosem álltak szemben Isten jóságával. Ő mindenütt az Örökkévaló jóságát látta.

Gondoljunk bele: Isten teremthette volna a világot fekete-fehérben is, és mi sosem gondolnánk arra, hogy bármi hiányzik. Ehelyett színek és gyümölcsfélék sokaságát alkotta meg! Ezek a teremtő gazdagság szeretetből fakadó ajándékok.

Az élet minden jelenségének van egy „külső” és egy „belső” oldala. Például a test a külső, a lélek a belső. A világnak is van külseje és belseje.

A javítandó dolgok – a nehézségek – a „külsőhöz” tartoznak. De a világ lényege – a belső – az Örökkévaló változhatatlan jósága.

Gondoljunk egy narancsra. A lényeg a belseje, a gyümölcs. A külső rész a héj, amit eldobunk. Ennek fényében a Pischai Sharim, a teremtés kabbalisztikus enciklopédiája valami megdöbbentőt állít: Ádám és Éva bűnesete óta fordítva látjuk a dolgokat – a lényeget tekintjük eldobhatónak, a felszínt pedig nélkülözhetetlennek. Más szóval: a héjhoz ragaszkodunk, és a gyümölcsöt dobjuk el. 

Dávid király átlátott ezen az illúzión. Teljes tisztánlátással rendelkezett. Ezért tudott háborúkat vívni, hazugságokkal, rágalmakkal, gyűlölettel szembenézni – és mégis azt mondani: „Egyet kérek: hogy láthassam Isten jóságát.”

Ez Elul üzenete: így készülni az új évre, tudva, hogy minden kihívás személyre szabott lehetőség. Az Örökkévaló által adott feladat, amelyben nemcsak saját lelkünket, hanem a világ egészét is tökéletesíthetjük.

Az aish.com cikke alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla