Az öröm útja – Szukot üzenete

A Tóra háromszor is hangsúlyozza a parancsot, hogy Szukot idején örüljünk – emlékeztet Leah Kohn rebecen az egyik tanításában. Miért éppen ez az ünnep kap ekkora hangsúlyt az örömben?

A szukában tartózkodás micvája emlékeztet minket arra, amit az Örökkévaló mondott: „Sátrakban lakattam Izrael fiait…” Rabbi Eliezer szerint ezek a „sátrak” az isteni dicsőség felhői voltak, amelyek körülvették a zsidó népet a pusztában. Rabbi Akiva szerint azonban valódi sátrakat jelentettek. A zsidók három csodás ajándékot kaptak a sivatagban: a mannát, a forrást (Mirjám kútját) és a felhőket. De ha így van, miért nincs ünnepünk sem a mannának, sem a kútnak – miért éppen a felhőket ünnepeljük?

Egy magyarázat szerint a manna és a víz az életben maradáshoz voltak szükségesek – a felhők azonban a szeretet jelei voltak.

A Zohár „a hit árnyékának” nevezi őket: az Örökkévaló saját „birodalmába” hívta meg népét, hogy megóvja és körülölelje őket. Ezt a szeretetet idézzük fel Szukotkor. A felhők már fél évvel korábban, niszán hónapban velük voltak – akkor miért tisri hónapban ünnepeljük Szukotot? Azért, mert az Örökkévaló közelségéhez méltónak kell lenni. Csakis a Félelmetes Napok, a megtérés és megtisztulás után – amikor bűneinktől már megszabadultunk – válhatunk méltóvá arra, hogy „beléphessünk” az isteni jelenlétbe.

Rabbi Akiva szerint a szukoti sátrakra való emlékezés szintén fontos. Amikor Izrael fiai bevonultak az országba, elültették földjeiket és betakarították termésüket, fennállt a veszély, hogy elfelejtik: mindenük az Örökkévalótól származik. Könnyű volt azt hinni, hogy a saját munkájuk gyümölcse, amit elértek. Ezért rendelte el Isten a szuká micváját: hogy emlékeztessen, a pusztában semmink sem volt, és mégis mindent Tőle kaptunk. Nem a saját erőnk, ügyességünk, hanem az isteni gondviselés tart el bennünket. Amikor az ember kapcsolatba kerül Istennel, és közel kerül hozzá, az valódi, mély öröm forrása – ezért esik Szukot éppen az aratás idejére.

A Pirké Ávot (Atyák tanításai) szerint „a féltékenység, a vágy és a dicsőség hajszolása kiviszi az embert ebből a világból.” Szukotkor felismerjük, hogy mindenünk az Örökkévalótól van – ez az igazi boldogság kulcsa.

A luláv micvájáról azt olvassuk: „Örvendezz az Örökkévaló színe előtt.” Miért okoz örömöt ez a parancs? A midrás szerint a négy növényfajta mind valamilyen módon az Örökkévalót jelképezi. Amikor emlékezünk a Vele való kapcsolatunkra, az betölti a szívünket örömmel. Egy másik midrás szerint a négy növény a zsidó emberek négy típusát szimbolizálja: azokat, akik betartják a Tórát és a micvákat, és azokat, akik nem. Összekötjük őket, hogy eggyé váljanak, és így kölcsönös engesztelés jöjjön létre. Ez hozhat közelebb minket az Örökkévalóhoz.

A testi világ korlátolt – ezért ott van helye az irigységnek és a versengésnek. De ha megértjük, hogy célunk a szellemi növekedés, és minden anyagi dolog csupán a küldetésünket betöltésére irányuló eszköz, akkor félretehetjük a különbségeket, és egységben élhetünk másokkal. A jó emberi kapcsolatok minden gazdagságnál értékesebbek – ők az igazi öröm forrásai.

Az öröm egységet teremt. A nehézségek kihívássá válnak – lehetőséggé, hogy a világot, amely gyakran távol áll a szentségtől, a szentség felé emeljük. Ez is az öröm forrása. Amikor elhagyjuk kényelmes otthonainkat, és beköltözünk egy törékeny, ideiglenes szukába, megtesszük az első lépést: megnyitjuk a csatornát, amely segít, hogy a Félelmetes Napok során tanultakat, a megtisztulás és közeledés élményét egész évre magunkkal vigyük.

Fordította: Zucker-Kertész Lilla