Fölkerült Tóth Potya István neve a zsidómentők emléktáblájára

A budapesti Dohány utcai zsinagóga udvarán, a  Wallenberg emlékparkban található  márványtáblán immár az FTC legendás játékos-edzője, Tóth Potya István (1891-1945) is szerepel azok között, akik a vészkorszakban zsidó életeket mentettek. A sportember nevével kiegészített márványtáblát ma ünnepélyes külsőségek között leplezték le a Ferencvárosi Torna CLub (FTC) és a  a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) szervezésében.

A leszármazottak, Tóth Potya István unokája és két dédunokája jelenlétében rendezték meg ma azt a szűk körű ünnepséget, amely a Fradi legendás játékos-edzőjének állít emléket a zsidómentők Wallenberg emlékparkban található emléktábláján. Tóth Potya István a vészkorszakban üldözöttek sokaságát bújtatva több száz zsidót mentett meg a haláltól, ő maga azonban nem élte túl a világégést: a nemzetközi hírű edzőt 1944 végén elfogták, felelősségre vonták az üldözöttek megmentése miatt, és 1945 elején a nyilasok kivégezték.

Emlékének megőrzésére egykori klubja, a Ferencvárosi Torna Club az utóbbi években nagy gondot fordít: a klub korábban időszaki kiállítást rendezett, majd a Mazsihisszel közösen megemlékezést is szervezett a tiszteletére. Tóth Potyának emléket állítottak az FTC-MVM Sportközpontban, ahol róla nevezték el az egyik edzőpályát, és az ő nevét viseli a Groupama Aréna egyik skyboxa is. Emlékezetének megőrzését szolgálja egy, a közelmúltban az edzőnaplóiból kiadott könyv is. 

Nem véletlen, hogy Heisler András, a Mazsihisz elnöke a mai ünnepi beszédében köszönetet mondott az FTC-nek, s személy szerint Kubatov Gábornak, a klub elnökének azért a misszióért, amit az egyesület az antirasszizmus jegyében folytat a rasszizmus ellen. Heisler András beszédében fölidézte egy most 96 éves nagybátyjának alakját, akit a vészkorszakban a nyilasok a Dunába akartak lőni, ő azonban túlélte a végzetesnek szánt lövést. 

Az Izraelben élő nagybácsit Heisler azért említette meg, mert ő zsidó ember létére megrögzött fradista, olyannyira, hogy 1944-ben 19 évesen egyik zsidó barátjával a védett házból is kiszökött egy Fradi meccsre. Éppen abban az időszakban, amikor a klub edzője Tóth Potya István volt, az a különleges sportember, aki a saját élete kockáztatásával emberek százait mentette meg, köztük Gobbi Hildát vagy a Latabár-fivéreket. Heisler András beszédében fölelevenítette: 2018-ban, amikor a Ferencváros a Maccabi Tel Aviv labdarúgócsapatát fogadta az Üllői úton, Kubatov Gábor FTC-elnök rendkívül keményen és tiszteletre méltóan kiállt a rasszizmus ellen az antirasszizmus jegyében. „Ezt nagyon köszönjük neked, Gábor, és köszönjük az egész FTC-nek” – fogalmazott Heisler András. 

Kubatov Gábor beszédében hangsúlyozta: a sport mindenre megtanít, arra is, amit nem oktatnak iskolában vagy nem tanítanak meg otthon, olyasmit, amire a győzelem utáni vágy hevében nem is gondolunk. 

A sport a legnagyobb tanítók egyike, megtanít a felkészülésre, a küzdelemre, a nagy valóságra, arra, hogy csapatban segíteni kell a gyöngét, s hogy a győzni akarásnak van határa, mert a győzelemért mindent megtenni: nem lehet. Mindent nem. 

Az FTC elnöke Tóth Potya Istvánt sportolónak és emberi kiválóságnak nevezte, aki azt tette, amit a sportból tanult: segítette a gyengéket, vagyis azokat, akikre a fair play szabályai nem voltak érvényesek. 

Fotók: Szentgyörgyi Ákos

Beszédet mondott Jakov Hadas-Handelsman, Izraeli Állam budapesti nagykövete is, aki hősnek nevezte Tóth Potya Istvánt, és hosszan méltatta emberi és sportemberi érdemeit egyaránt. Mejegyezte: az ő edzőakadémiája zsidó diákokat is felvett, nélküle az FTC nem arathatott volna oly sok hazai és nemzetközi győzelmet.  A nagykövet szerint a sportember „világítótoronyként” fénylett az emberiség legsötétebb időszakában, és annak ellenére segített a zsidóknak, hogy tudta: ezzel a saját életét sodorja veszélybe. 

A köztudottan Fradi-drukker Kardos Péter főrabbi ünnepi beszédében úgy fogalmazott: hosszú időn, évtizedeken át tabutémának számított Tóth Potya István neve és tevékenysége, ő maga ugyanis – aki hetven éve lépett be először az Üllői úti stadionba – soha nem hallotta Tóth Potya nevét emlegetni a szurkolóktól. Ennek oka a félelem lehetett, mert az ötvenes években a politikai palettára nem fért fel egy fradista zsidómentő neve. Foglaltassék neve az örökéletűek kötelékébe, ezt a táblát pedig majd aranyozza be a magyar zsidóság köszönete és hálája.

A rendezvényen Szegedi Péter történész elevenítette föl a sportember tevékenységét, majd a leszármazottak, ifj. Tóth István és Tóth Krisztina, a két ükunoka köszönte meg a jelenlévőknek dédapjuk emlékének megőrzését.