04.19. 19:21, kimenete: 04.20. 20:30 
A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 17:33 óra, a Szombat királynője 18:36 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten szukkoti ünnepi olvasmányt olvasunk a zsinagógáinkban.
És minden kezdődik újra
Az első mondat, amelyet a beszélni képes kisgyermeknek meg kell tanulnia, ebből a hetiszakaszból, a Tóra végéről való: Ez a törvény, amelyet Mózes parancsolt nekünk, Jákob gyülekezete örökségének.
Azért, hogy tudjuk, mi a dolgunk, kik a közöségünk és hogy ez a közösség felelősséget jelent, csak a közös felelősség tarthat életben közösségeket. Az, aminek most a végére értünk, az örökségünk. A miénk lesz, a vagy a miénk már, de hozzátartozik elődeink bölcsessége, mindaz, amit ők tettek vele, olvastak ki belőle. Addig, amíg nem tanultuk meg mi is, mint ők annakidején, nincs örökségünk. Az örökség átvétele munka. Tanulás. Azok megértése, akik ránk hagyták és önmagunk megértése, hogy mi mit kezdjünk vele.
Az örökségünk parancs, hűség ahhoz, aki parancsol, annak elismerése, hogy van, ami magasabb, fontosabb, értékesebb nálunk és mi Neki kell szolgáljunk. Annak megértése, hogy a Tóra örökölhető, tehát nem megy tönkre a használatban, nem veszíti el az aktualitását. Ezért kezdjük rögtön elölről az olvasását, ahogy végeztünk vele. Mi magunk is örökül hagytuk, örökül tavalyi önmagunk az idei önmagunkra. Minden év a teremtéssel kezdődik és a Kánaán határain ér véget. Azzal ér véget, hogy egy új nemzedék lép a színre. Nincs lezárás, új problémák, új feladatok jönnek, de a régi Tóra ad válaszokat új kérdéseinkre is. A Tóra nem zárul le, ezért olvassuk prófétai olvasmányaink közül ilyenkor Józsué történetét, a könyve legelejét. Újra is kezdjük a Tórát és folytatjuk is.
A Tóra befejezése újrakezdés, a honfoglalás kezdete, újrakezdése pedig egy elmúlt év lezárása, mert minden ismétlődik, csak másképp, minden megy tovább és közben minden más lesz az örök történetekben, elsősorban az olvasóik lesznek mások. Látunk megszületni, felnőni, jót és rosszat tenni ősanyákat és ősapákat, látjuk megöregedni és meghalni őket. Látunk haragban és harcban, aztán újonnan talált békében testvéreket, látunk szerelmet és gyászt, szabadságot és szolgaságot, fájdalmat és megbocsátást, pont úgy, ahogy körülöttünk is. Egyetlen dolgot nem látunk a Tórában, reménytelenséget, végső lezárulást. Ahhoz, hogy elhiggyük, mindig van visszaút, lehetőség jobbá és boldogabbá lenni, először ne a világban nézzünk körül, hanem a Tórát olvassuk. Mert van ugyan remény, csak gyakorlott szem kell észrevenni, Tórában gyakorlott szem. Ezért mondhatja a Talmud, hogy a Tóra-tudósok békét hoznak a Földre. A remény békéjét, hogy amíg élünk, minden újrakezdhető.
A sátrak ünnepének napjaiban, örömünk idején, Smini Áceretkor, a végső (nyolcadik, az ünnepet lezáró) gyülekezés napján és a Tóra örömünnepén különösen.
Jó szombatot, szép ünnepeket.
