Még egy kör, aztán kezdjük elölről – Szukot utolsó napjai

Szukot végéhez közeledve három egymást követő nap, három különböző hangulat vezet el az ünnepi időszak lezárásához.

Hosáná Rábá – még egy utolsó kör

Szukot hetedik, egyben utolsó napja Hosáná Rábá, amely idén október 2-ára, péntekre esik. A hosáná jelentése: „ments meg bennünket”, és a nap a nagyünnepek lelki ívében is különleges helyet foglal el.

A hagyomány szerint a Ros Hásánákor meghozott és Jom Kipurkor megpecsételt égi ítélet ezen a napon válik véglegessé. A zsinagógai szertartás egyik jellegzetessége, hogy hétszer járják körül a bimát, és Hosáná Rábához kapcsolódik az öt fűzfaág földhöz ütésének szokása is.

Ezen a napon vesszük kézbe utoljára a lulávot és az etrogot. Szukot hét napja ezzel véget ér, az ünnepi időszak azonban még folytatódik.

Semini Áceret – maradjunk még egy napot

Péntek este, idén 18 óra 03 perckor, egyszerre köszönt be a szombat és Semini Áceret. Bár közvetlenül Szukot után következik, önálló ünnep: a négy növényt már nem vesszük kézbe, a diaszpórában pedig ugyan még szokás a szukában étkezni, a sátorban való tartózkodás áldását már nem mondjuk el.

Semini Ácerethez kapcsolódik az esőért mondott ima is. Szukotkor még a betakarítás örömét ünnepeljük, ezen a napon pedig már azért imádkozunk, hogy legyen eső, amelyből a következő esztendő termése megszülethet.

A délelőtti istentiszteleten hangzik el a Mázkir, az elhunyt szeretteinkért mondott emlékező ima is.

Idén az ünnep szombatra esik, ezért Szimhát Tórára csak a szombat kimenetele után kezdődhet meg a készülődés. Budapesten ez október 3-án 19 óra 5 perckor lesz.

Szimhát Tóra – most már lehet táncolni

Október 4-én, vasárnap ünnepeljük Szimhát Tórát, a Tóra örömünnepét.

Ezen a napon a Tóra-tekercseket kivesszük a frigyszekrényből, és velük járjuk körül a bimát. A hákáfot, az ünnepi körmenetek énekkel és tánccal telnek meg, a gyerekek pedig sok helyen zászlókkal kapcsolódnak be az ünneplésbe.

Szimhát Tórán lezárul az egész esztendőn át tartó Tóra-olvasási ciklus. Elérkezünk Mózes ötödik könyvének utolsó fejezetéhez – de csak egy pillanatra állunk meg.

A befejezést rögtön a Teremtés könyvének első mondatai követik:

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet…”

A hagyományos rendben ehhez rendszerint külön Tóra-tekercset vesznek elő, de nem a tekercsek száma a lényeg. Hanem az, amit ez a mozdulat kifejez: a Tóra olvasása nem ér véget az utolsó mondattal.

Talán ez Szimhát Tóra egyik legszebb gondolata. Ugyanazt a történetet olvassuk évről évre, mégsem egészen ugyanazt olvassuk, mert közben mi magunk is változunk.

Hosáná Rábán még egyszer körbejárjuk a bimát, Semini Áceretkor elbúcsúzunk Szukottól, Szimhát Tórán pedig tánccal és énekkel zárjuk le az őszi ünnepek sorát.

A szukát lebontjuk. A lulávot és az etrogot eltesszük.
A Tóra története azonban nem kap pontot a végére.

Amikor az utolsó mondathoz érünk, már kezdjük is elölről.

Címlapkép: Tóraolvaslás a lágymányosi Bét Sálom zsinagógában / Fotó: Radnóti Zoltán Facebook-oldala

---