Magyar zsidó arcképcsarnok: Róheim Géza (1891-1953)

Róheim Géza néprajzkutató, a pszichoanalitikus kultúrantropológia egyik legjelesebb képviselője 1891-ben született Budapesten, és 1953-ban New Yorkban hunyt el. Nemzetközi hírű tudós volt, akinek eredménye úttörőek voltak a kultúrantropológia és a pszichoanalitikai kutatásokban, illetve a két tudomány határterületeinek feltárásában.

Róheim Géza nagypolgári családba született, édesapja építette azt a zuglói, Hermina út. 45. szám alatt található villát, amelyet egy ideig Tisza István miniszterelnök bérelt, akit ott ért az ellene elkövetett végzetes merénylet. A villa később egészen 1938-ig Róheim Géza otthona volt. A tudós a Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, utána a pesti tudományegyetemen tanult földrajztudományt, majd Berlinben és Lipcsében hallgatott néprajtudományt és földrajzot, olyan néprajzkutatók tanítványaként, mint Felix Luschan vagy Karl Weule. Budapesten szerzett doktori fokozatot 1914-ben. 1917-ben magántanári (habilitációs) kérelmét elutasította az egyetem, Goldziher Ignác naplója így számol be az ülést jellemző antiszemita hangulatról: „Kari tanácsülés, dékánválasztás 1917/18- ra. Az egész ülés a tanácsban eddig alig tapasztalt antiszemitizmus jegyében folyt le. Elvileg kellett szavazni 3 zsidó magántanári kérelméről.  Az első kérvény két igen szavazattal kapott többet az éppen szükségesnél, a másik kettőt csúfosan leszavazták. E kettő közül az egyik Róheim volt, ki néprajzból kívánt habilitálni.  Elvetették. Azok között, akik a titkos szavazólapot az urnába dobták, aligha volt három, aki fogható lett volna e zsidó ifjúhoz. ”

Először a Széchenyi Könyvtár majd a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársaként dolgozott. A Tanácsköztársaság idején, 1919-ben professzorrá nevezték ki, ami miatt 1920-ban felfüggesztették a Nemzeti Múzeumban betöltött állásából. 1920-tól kezdett komolyan foglalkozni a pszichioanalízissel, amivel még németországi tanulmányai során találkozott, és eredményeit ekkor kezdte alkalmazni az etnográfia területén. Freud Totem és tabu munkája mellett többek között Ferenczi Sándor volt rá nagy hatással. 1921-ben egyik pszichoanalitikai kutatásait összegző munkájáért nemzetközi díjat nyert. Több hosszú tanulmányúton is rész vett, először 1928-ban, Marie Bonaparte görög hercegnő és pszichoanalitikus anyagi támogatásával Szomáliában, Ausztráliában, Pápua Új-Guineában és az Egyesült-Államok mexikói határán végzett kutatómunkát. Míg 1928-ig inkább a magyar néprajz áll érdeklődése középpontjában, 1928 után az egyetemes néprajz és az általános kultúraelmélet foglalkoztatta. 1938-ban kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol először a worchesteri kórházban dolgozott, majd New Yorkban telepedett le. Amerikában is folytatta kutatómunkáját, amelyek eredményét több, mint 250 tanulmányban és könyvben dolgozta fel. Magyarországgal nem szakadt meg a kapcsolata, így a világháború után pénzt szerzett a Néprajzi Múzeum helyreállítására, temetésén pedig – végrendeletének megfelelően – egy New Yorki-i magyar rabbi búcsúztatta és Patai Rafael, a világhírű hebraista méltatta, koporsóját pedig magyar zászlóval takarták le.

Az etnográfia, a pszichoanalízis és a vallástörténet mellett a földrajztudomány is érdekelte, és ebben a tárgyban is számos publikációja született. A zsidó folklór is foglalkoztatta, erről tanúskodnak a Heller Bernáthoz, a Rabbiképző nemzetközi hírű orientalistájához és irodalomtörténészéhez írt levelei, amelyek Scheiber Sándor professzor hagyatékában maradtak fent. Egy 1934-es levelében például a tfilin, a cicesz és a talit  [sic] használatával kapcsolatban tesz fel egy kérdést: „Egy kérdéssel bátorkodom igénybevenni Professzor Úr Idejét. Van-e valami kapcsolat a hagyományban, beleértve a zsidó folklore-t, a tefillln a tsltsith vagy a tallth használata között egyrészt másrészt Jákob személye között? Különösen az apai áldás álúton való elnyerésének motívuma érdekelne ilyen kapcsolatban.” Magyarul is megjelent munkái között említést érdemel az először angolul megjelent A kultúra eredete és szerepe (Animula, 2001) vagy a Múlt és Jövő kiadásában megjelent tanulmánygyűjteménye, az Ádám álma.

Emlékére 1991-ben avattak emléktáblát egykori Hermina úti villájának falán, születésének századik évfordulója alkalmából, 2016-ban pedig az édesapja által alapított Erdőkertesen, ahol a Géza-hegy és a Géza utca is Róheim Géza nevét viseli.

Felhasznált források:

Kapusi Gyula (1992), A gyógyító Róheim Géza. in: Thalassa 1992/2, pp. 22-30, online hozzáférés ide kattintva,
Róheim Géza levele Heller Bernáthoz, in: Thalassa 1992/2, pp. 22-30, online hozzáférés ide kattintva,
Voigt Vilmos (1992), Bevezetés (a Thalassa Róheim Géza száma elé), in: Thalassa 1992/2, pp. 3-6., online hozzáférés ide kattintva,
Ujvári, Péter (2017) [1929],  Zsidó lexikon. Kner Nyomda Zrt.– Láng Kiadó : Budapest (reprint),
http://ferenczisandor.hu/wp-content/uploads/2018/09/Roheim-Geza.pdf,
http://neprajzihirek.hu/old/?q=node/1661, 
Róheim Géza centenáriuma, 
Róheim Géza: Pagasperso, 
Britannica: Róheim Géza