Binjomin rabbi: Hogyan vitatkozhatnak a Bölcsek a mindennapi áldozaton?

– Ábrahám és Jichák imája után most itt van Jákob imája is, az esti ima, amivel teljessé válik a kép. De melyiket meddig mondhatjuk? És miért? Az ősatyákat követi a mintázat vagy az áldozatokat? És mi köze Jákobnak a szombati lakomához? – ezekre a kérdésekre kaphatunk választ Szántó-Várnagy Binjomintól, a Bét Jehuda közösség rabbijától az Omek magazin legfrissebb számában.

Ezen a héten válik teljessé három ősatyánk egyik kiemelkedő, mindmáig nagy hatású cselekedete: a napi három ima bevezetése. Amint korábban tanultuk, Ábrahám vezette be a reggeli, Jichák a délutáni, Jákob pedig az esti imát. Azonban ezzel nem minden talmudi rabbi ért egyet: 

„Rabbi Joszi beRabbi Chániná mondja: az imákat az ősatyák vezették be. Rabbi Jehosuá ben Lévi mondja: az imákat az állandó áldozatokkal [temidin] szemben vezették be.” (Beráchot 26b) 

Mindkét vélemény igazát ősi hagyományok igazolják. Az előbbiről szóltak korábbi írásaink. Most az utóbbinak fogjuk közelebbről megvizsgálni egy praktikus következményét: hogy mettől meddig mondhatjuk az imáinkat: 

„A reggeli imát délig mondhatjuk. Rabbi Jehuda azt mondja: négy óráig.” (26a, Misna)

„Miért mondták [a Bölcsek], hogy a reggeli imát délig mondhatjuk? Mert a reggeli állandó áldozat is egészen délig mutatható be. Rabbi Jehuda azt mondja: négy óráig, mert a reggeli áldozat is egészen négy óráig mutatható be.” (26b) 

E vita mélyebb megértéséhez mindenekelőtt meg kell ismernünk a halachikus óra fogalmát. Eszerint a nap 24 órából áll, melyből 12 óra napfényes, 12 óra pedig sötét. A nap fele – ez az, amit délnek nevezünk – eszerint 6 órakor van. Ezek az órák napközben a téli időszakban rövidebbek, nyáron pedig hosszabbak. 

E logika alapján a Bölcsek által javasolt déli időpont a napnak a fele (vagyis egykettede), míg Rabbi Jehuda szerint éppen a harmada (hiszen 12-nek a harmada éppen négy). 

A Bölcsek szerint elegendő az, ha az állandó áldozatot a nap első felében mutatjuk be, míg Rabbi Jehuda szerint az első harmadában szükséges.

Ha tehát nem órákban, hanem a nap egészének részeiben gondolkodunk, akkor ez a két álláspont ebben az értelemben éppen „szomszédai” egymásnak. Ha azonban alaposabban végiggondoljuk, hogy miről is szól ez a vita, meglepetésben lehet részünk. A kérdés ugyanis az, hogy a reggeli állandó áldozatot mikor mutatták be a Szentélyben. Hogyan vitatkozhatnak azonban a Bölcsek éppen a mindennapi áldozaton? Hiszen ennél gyakoribb, jelentősebb, látványosabb esemény aligha létezik! Vajon ne látták volna, hogy hogyan és mikor csinálták?

A kérdésre megkapják Binjomin rabbi válaszát, ha elolvassák az Omek magazin e heti számát az Orti.hu oldalon.