Mikor és hogyan toljuk le a barátainkat? – Jó szombatot

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 19:49 óra, a Szombat királynője 20:58 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a Devárim (Mózes 5. 1:1–3:22.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Mikor és hogyan toljuk le a barátainkat?

Ne pont akkor, amikor a saját hibáik következményeit szenvedik el, de még azelőtt, hogy a következő butaságot megcsinálnánk. Amikor már tudják, hogy tényleg azért csináljuk, mert szeretjük őket. Amikor már tudják, hogy nem akarunk tőlük semmit. Amikor már nem kell szégyenkeznünk egymás előtt. Amikor már képesek vagyunk az önkritikára.

A Jordán partjainál áll Izrael új generációja, a honfoglalás kapujában. Mózes összehívja őket és tart egy jó nagy leteremtést a nép eddigi bűnei miatt, újra elismétli őket, különös tekintettel a kémek bűnére, amely miatt atyáik és anyáik nem léphettek be a földre.

De miért kell ez épp most, a célegyenesben? Amikor végre megoldódott, amikor mindenen túl vagyunk már, amikor nekiállhatnak a fiatalok a honfoglalásnak? Amikor nincs semmi baj?

Látott már valaki embert, aki, közvetlenül azután, hogy elvágta a kezét, amelyből ömlött a vér, érdeklődve hallgatta a jótanácsokat, hogy mit rontott el és hogyan kellett volna vágnia? Aki, miután megégette magát, szívesen meghallgatott volna még a kezével a hideg víz alatt egy értékezést, amely levezeti, miért volt felelőtlen? A frissen bajbajutott embert nem tanítani és letolni kell, hanem segíteni, majd ráérsz azután elmondani, hogy jól lett, mennyire az ő hibája is, ami történt vele. Mózes megvárta, amíg biztonságban lesznek hallgatói és azután fogott csak bele búcsúbeszédébe.

Jó, de akkor már miért volt rá szükség? Baj volt, elmúlt, minek felhánytorgatni? Minek kell mindig a múlt hibáit az emberek orra alá dörgölni? Miért nem tudnak másról beszélni ezek a zsidók?

Azért, mert még mindig élünk és számtalan lehetőségünk lesz újra hibázni. Most például neki kell majd állni a Kánaán elfoglalásának és legutóbb is éppen itt tartottunk, itt voltunk a határon és az a hiba negyven évbe, egy nemzedék életbe került. Mózes ahhoz a nemzedékhez tartozott és még időben akart szólni.

De könnyű neki okosnak lennie, ő már ebben a küldetésben nem vesz részt. Éppen erről van szó. Ez már nem az ő felelőssége. Elfogadta, hogy napjai leperegtek, egyetlen dologgal tartozik már csak másoknak, a történetével. Senki nem mondhatja, hogy ez az egész neki fontos. Neki tulajdonképpen már teljesen mindegy, mi lesz. Hogy ez a generáció megy be, vagy egy másik. Az ő ideje így is-úgy is lejárt. Ha szól, ha figyelmeztet, biztosan önzetlenül teszi. Rá gyanakodni nincs ok és előtte már senkinek nem kell szégyenkeznie. Többet nem látják, nem feszélyezik majd a bűnök őket, ha a szeme elé kerülnek. Ezért kérte számon Jákob ősatya is a halálos ágyán fiai bűneit. Tapintatból.

Megáldja őket a letolás előtt, hogy tudják, szeretetből kritizál. A kritika bíztatás tulajdonképpen, ha arról szól, hogy még nem vagy önmagad. Hogy esély vagy, páratlan, soha vissza nem térő esély, amelyet nem szabad elhalasztanod. Csak Te tudsz legigazibb önmagaddá lenni.

Ahogy péntek este, a Lechá Dodiban énekeljük: hitoreri, hitoreri. Ébredjetek.

A szeretetből eredő kritika az ötödik könyv elején mindig az Áv hó 9. előtti szombaton, vagy, mint most, az Áv hó 9-re eső szombaton hangzik fel a zsinagógákban. Felébredni önvizsgálatot jelent. Most kezdődik az önvizsgálat időszaka. Áv havát Elul, a sófárfúvás időszaka követi, aztán eljön az elszámolás és a kegyelem, az Új Év és az Engesztelés Napja. Ébredjetek.

Jó szombatot kívánunk!