Most először láthatja a nagyközönség azt a 9000 éves, az újkőkorszakból származó kőmaszkot, amely néhány éve került az Izraeli Régészeti Hatósághoz. Ezt a darabot is beleértve az egész világon mindössze 16 példányt ismernek ilyen kőmaszkokból. A tárgyat az Izraeli Múzeum „Szemtől szemben" című tárlatán állították ki.
A sárgás-rózsaszínes mészkőből készült maszkot kőszerszámokkal alakították ki alapos munkával, a szélein négy lyukat fúrtak, hogy élő ember arcára, vagy egy oszlopra, esetleg más tárgyra erősítethessék – olvasható az Izraeli Régészeti Hatóság Facebook-oldalán.
Ronit Lupu, az Izraeli Régészeti Hatóság történésze szerint: „A kőmaszk kialakítása magas szintű kidolgozásra valll, ami rendkívül izgalmas. A kő teljesen simára csiszolt, az arcvonások tökéletesek és szimmetrikusak, még arccsontokat, orrot és fogakkal ellátott szájat is megformáztak".
Az ősök tisztelete ebben az időszakban általános volt. Lupu elmondta: „találunk ebből a korból koponyákat, amelyeket szándékosan a házak padlója alá temettek, ahol díszítették vagy kezelték őket. Például a koponyát bevakolták, az elhunyt arcvonásait kidíszítették, sőt még kagylókat is beillesztettek szemgolyóként. Ezek a kőmaszkok méretükben hasonlóak az emberi arcokhoz, ezért hajlamosak vagyunk ezt a kultuszt társítani hozzájuk."
Ezt a maszkot is beleértve, világszerte csak 16 ilyen korú maszk ismert. Egy tanulmány, amely mind a 16 maszkot vizsgálta, megállapította, hogy stílusuk alapján – ovális alak, kerek vagy mandula alakú szemek, kis, orrlyukak nélküli, háromszög alakú orr, nyitott száj és általában vésett vagy domborított fogak – egyértelműen ugyanahhoz a kultúrához köthetők. Létrehozásuk és használatuk ideje az úgynevezett agrárforradalomra tehető, amikor a vadászó-gyűjtögető gazdálkodásról az ember áttért a korai mezőgazdaságra.
A meglévő maszkgyűjteményből csak kettő származik régészeti ásatásból, s így ismert a lelőhelyük, a többi maszk magángyűjteményekben található, s ez megnehezíti kutatásukat. Ennek a maszknak a jelentősége abban rejlik, hogy olyan régészeti lelőhelyhez kapcsolódik, amely tovább vizsgálható.
A Pnei Hever környékéről származó maszk azokkal a maszkokkal mutat egyezést, amelyeket a Hebron-hegység déli részén és a Júdea-sivatagban fedeztek fel. A Pnei Hever-i maszk felfedezése megerősíti azt a hipotézist, hogy a Hebron-hegység déli része a kőmaszkok készítésének központja volt.
Forrás: Izraeli Régészeti Hatóság/Facebook/fotó: Clara Amit
