11.22. 15:42, kimenete: 11.23. 16:50 
1939-ben, az első
két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben a fellépési
lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a
Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550
színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és
szó szerint éltető levegőhöz.
E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.
„A régi kis
cseléd kopogtat szíved kapuján, kedves Közönség, aki nevettél mókáimon és
együtt könnyeztél velem, hogy úgy hozta a nóta, hosszú évtizedeken keresztűl.”
Ezek annak az
1940-ben megjelent könyvnek a nyitó mondatai, amelyet Vidor Ferike, a népszerű
színésznő írt, akinek felvételi kérelmét a Színészkamara zsidó származása miatt
korábban elutasította. (A könyv Kezitcsókolom!
címmel jelent meg.)
Budapesten született 1889. június 2-án. Rákosi Szidi iskolája után az Országos
Színészegyesület képzését 1907-ben végezte el. Első szereplése – visszaemlékezése szerint – Bihari Ákos kecskeméti társulatában volt. 1909-től budapesti
kabarékban szerepelt.
1914.
október 27-én házasságot kötött Braun Jenő gépgyári igazgatóval, azonban 1919-ben elváltak. Ezt
követően ment férjhez Gábor Andor íróhoz, akivel csupán öt évig éltek együtt, viszont ez
a kapcsolat hosszú ideig meghatározója volt a színészi pályájának. Sajátos
kabaré-énekesi tehetségét a zseniális konferanszié Nagy Endre fedezte fel, de
híres cselédnótáit férje írta számára. 1920-ban követte őt az emigrációba, de a
„színpadvágy” miatt (bár újságcikkek szerint 1922-ben szerepelt felvidéki
előadásokon) négy évvel később hazatért, elválva férjétől. Ahogy a korabeli
Színházi Élet híre fogalmazott. „… szerződési ajánlatot kapott egy pesti
kabarétól s választania kellett Pest és az ura között, Pestet választotta.” Ezt
követően évekig az egyik legtöbbet szereplő színésznő „úgyszólván dobogóról
dobogóra jár” – írta 1938 áprilisában az Esti
Kurir.
1938
decemberében ott a neve azok között, akiknek a felvételét elutasította a
Színészkamara. Még –talán – optimistán így nyilatkozott a Pesti Hírlapban:
„ – Természetesen meg fogom próbálni, hogy a dolgot reparáltassam. Most csak a
világháborúra emlékezem, amikor sebesült magyar katonák boldogan és hálásan
nevettek rám, aki cselédnótákat dalolt nekik. Harmincöt esztendeje szolgálok
becsülettel a színpadon, de azért mosni, főzni, vasalni, sikálni nem
felejtettem el…”
1939-1944
között az OMIKE Művészakció közreműködőjeként nem csupán kabaréelőadásokban vett
részt, hanem színdarabok: Takáts Alice, Dybuk, Őszi szonáta meghatározó
szerepeit is eljátszotta. Ezen kívül különböző más helyszíneken vidám estéket
szervezett magának és elbocsátott színésztársainak.
A háború után
a Nemzeti Színház és a Belvárosi Színház tagja volt. A korábbi cselédnótákat
éneklő komika Bartók és Kodály szerzeményeit, Szép Ernő költeményeit, Móricz és
Tersánszky műveit vitte színpadra. Ezt követően újra a régi szerepek
következtek, 1953-tól 1959-ig a Vidám Színpadon szerepelt. Érdemes művész
(1957). 1970. január
23-án hunyt el, Budapesten.
Zsidóként a vészkorszakban
neki is bujkálni kellett. A pályatárs Gobbi Hilda később nagy szeretettel és
sok humorral így emlékezett: "Vidor Ferike hátán egy hátizsák volt, benne
fehérnemű, gyógyszerek, némi élelem és imakönyv. Ezzel vándorolt lakásról lakásra,
mindig akadt olyan jó barát, humanista keresztény család, aki hosszabb-rövidebb
ideig bújtatni tudta. Ezt a hátizsákot úgy megszokta Vidor Ferike, hogy már
régen elmúlt a vészkorszak, vége lett a háborúnak, még mindig a hátán
viselte."
Képek
1 / Színes fénykép, 1910-es évek Faragó fényképész felvétele PIM-OSMI
Fotótár
2 / Vidor Ferike és Gábor Andor PIM, ismeretlen fényképező
3 / Sennyei Verával és Pálóczy Lászlóval Színházi Élet 1938. 42. Angelo fotó
4 / A könyvének fedőlapja Budapest, 1940. A szerző kiadása
5 / OMIKE Művészakció színlapja, 1941. március 7.
