Szenes Hannát
1944. november 7-én a Margit körúti fogház udvarán agyonlőtték. A végrehajtási
záradékot többek között az a Feketehalmy-Czeydner Ferenc írta alá, mint
honvédelmi miniszterhelyettes, aki a több mint háromezer áldozatot követelő
délvidéki mészárlást elrendelte 1942 januárjában.
Szenes Hanna
költő, az ellenállási mozgalom mártírja. A magyar zsidó ejtőernyős Izrael
nemzeti hőse lett.
Szenes Hanna
(Hannah Senesh) 1921.
július 17-én született Budapesten. Eredetileg Szenes Anikónak hívták. Zsidó
családban nőtt fel, édesapja, Szenes Béla ismert újságíró és színpadi szerző
volt. Anikó hatévesen veszti el édesapját, így György (Giora) nevű testvérével
együtt édesanyja, Katalin (Katerina) nevelte fel őket.
Asszimilálódott
zsidó családban született Budapesten 1921. július 17-én Szenes Anikó néven,
édesapja Szenes Béla újságíró, színpadi szerző, műfordító volt. Anikó a
Baár-Madas református leánygimnáziumban tanult, s már ekkor írt verseket.
Szenes egy
református lányok számára létesített magániskolába járt, mely (magasabb
tandíjért cserébe) katolikus és zsidó tanulókat is felvett. Kitűnő érettségit
tett, de továbbtanulását megakadályozták a zsidótörvények, és 1939
szeptemberében kivándorolt Palesztinába, s ekkor vette fel a Hannah Senesh
nevet.
Nahalalban, a
„Lányok Mezőgazdasági Főiskoláján” szerzett diplomát, majd 1941-ben a Sdot Yam
kibuc tagja lett. Ekkor csatlakozott a Haganához, a zsidó védelmi fegyveres
szervezethez.
A világháború
kitörése után úgy döntött, harcolni fog a fasizmus ellen, segíti a zsidó
ellenállási mozgalom munkáját, kimenti családját és zsidó honfitársait
Magyarországról. 1942-ben csatlakozott a Hagana mozgalom Palmach nevű fegyveres
csoportjához, majd 1943 júniusában bevonult a brit hadseregbe. Az alapkiképzést
követően Egyiptomban kapott ejtőernyős kiképzést, hogy társaival a náci vonalak
mögött megszervezzék és segítsék az ellenállási mozgalmat, s üldözötteket
mentsenek. Hannát és társait 1944 márciusában Jugoszlávia partizánok által
ellenőrzött területe felett dobták le, innen június 9-én indultak el
Magyarország felé. Valószínűleg árulás következtében a határ átlépése után
szinte azonnal egy csendőrjárőr elfogta és a pécsi kémelhárításra vitte őket.
Ekkor kezdődött el
a fiatal lány öt hónapig tartó kálváriája, amelynek során számtalanszor
kivallatták, kegyetlenül megkínozták, ám nem tudták rávenni arra, hogy
küldetésükről, bajtársaikról bármit is eláruljon. Először a Gestapo kezére
került, akik Budapesten vallatták, majd szeptemberben a magyar kémelhárítás
követelte és kapta meg a foglyot. Ők még Hanna édesanyját is letartóztatták, de
a lányt a szembesítés sem törte meg. Október 28-án katonai bíróság elé
állították, s hűtlenség és hazaárulás miatt halálra ítélték. Fellebbezni nem
engedték, de kegyelmet kérhetett volna, de ezt nem tett meg, mondván:
gyilkosoktól nem kér kegyelmet.
Szenes Hannát
1944. november 7-én a Margit körúti fogház udvarán agyonlőtték. A végrehajtási
záradékot többek között az a Feketehalmy-Czeydner Ferenc írta alá, mint
honvédelmi miniszterhelyettes, aki a több mint háromezer áldozatot követelő
délvidéki mészárlást elrendelte 1942 januárjában.
Földi maradványait
1950-ben Izraelbe szállították, s a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezték örök
nyugalomra. Izraelben nemzeti hősként tisztelik, számos utca és tér viseli a
nevét. 2001-ben Izrael Állam budapesti nagykövetségén emléktáblát és -termet
avattak tiszteletére, és a VII. kerületben a Szenes Hanna park őrzi emlékét.
2019-ben Dombóváron neveztek el közterületet Szenes Hannáról, és egy
domborművel is megemlékeztek róla, illetve szereméről, Pataki Ferenc világhírű
fejszámolóról. Az erzsébetvárosi emlékparkban egy miniszobor is őrzi Szenes
Hanna emlékét, a szobor Kolodko Mihály alkotása.
Naplóját, leveleit
és verseit a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg 1991-ben. Írásaiból egy nagyon
érzékeny, tudatos, fiatal kora ellenére is éretten gondolkodó ember alakja
rajzolódik ki. Írt egy erősen önéletrajzi ihletésű egyfelvonásos darabot is A
hegedű címmel. Több versét, így például a Boldog a gyufa kezdetűt Izraelben
népdalként éneklik.
Nevét szinte az
egész világon ismerik. Műveit húsznál több nyelvre fordították le és ötven
országban adták ki. Izrael államban, mint nemzeti hős sorsa és helytállása
tananyag és az ottani érettségin is tétel.
Budapesten, a Frankel Leó út 78. alatti társasház falán idén 130 négyzetméteres tűzfalfestmény készült róla. 1999-ben Dénes Gábor készített róla dokumentumfilmet, amelyben archív felvételek, fotók, visszaemlékezések és a költő naplórészletei mellett olyan emberek szólalnak meg, akik személyesen ismerték őt.
Szenes Hanna az
utolsó percig írta naplóját és verseit. Egyik utolsó bejegyzése: „Úgy
szeretem a melegen sütő napfényt.” Szenes Hanna életének talán
legfrappánsabb összefoglalása egyik verse, amelyet Izraelben, mint népdalt
énekelnek ma is:
„Boldog a gyufa,
amely elégve szítja a lángot
Boldog a láng, amely szíveknek mélyén lobog
Boldog a szív, amely becsülettel múlt ki a világból
Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot.”
Meghalni
Meghalni… ifjan…
Nem. Nem akartam.
Szerettem a dalt, és a fényt,
A melengető napot, két csillogó szempárt.
Háborút, romlást, nem akartam én,
Nem, nem akartam.
De ha
sorsom, hogy éljek máma
Pusztuláskor, vérontásban
Hát Istennek legyen hála,
Hogy megadatott itten élnem
És meghalnom
érted hazám, földem.
(Nahalal, 1941. V. 5.)
