„Ahhoz, hogy fel lehessen szabadítani, a gettót fel is kellett állítani”

2020. Január 19. / 14:59


„Ahhoz, hogy fel lehessen szabadítani, a gettót fel is kellett állítani”

Szerző: Kácsor Zsolt

A budapesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából  rendeztek megemlékezést vasárnap délelőtt a Dohány utcai zsinagógában, ahol beszédet mondott Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke, Jákov Hadas-Handelsman,  Izrael állam magyarországi nagykövete, Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára, valamint Frölich Róbert főrabbi, a Dohány utcai közösség vallási vezetője. 


Megemlékezést tartottak a budapesti gettó 1945. január 18-án történt fölszabadításának 75. évfordulója alkalmából ma délelőtt a budapesti Dohány utcai zsinagógában, ahol az ünnepi alkalomra megjelentek a Magyarországra akkreditált külképviseletek, a magyar kormány és a politikai pártok képviselői, a társadalmi és civil szervezetek tisztségviselői, valamint a magyarországi zsidóság vezetői, rabbijai, a társegyházak képviselői. 

zsini.jpg

Elsőként Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke mondott beszédet, amelyben rövid történeti áttekintést adott a gettó fölállításáról, a zsidók jogfosztásáról és legyilkolásáról, a gettókba és csillagos házakba zárt emberek mérhetetlen szenvedéséről. Mint fogalmazott, 1944 nyarán a vidéki zsidók tömegeit már marhavagonokból álló szerelvények szállították a koncentrációs táborokba, naponta 10-12 ezer zsidót deportáltak Auschwitzba, majd a nyilaskeresztes párt hatalomra kerülése után a zsidóság került tömeges mészárlásokba torkolló üldözése  újult erővel folytatódott. A szerencsésebbek a semleges államok külképviseleteitől, illetve a Nemzetközi Vöröskereszttől mentesítést, védlevelet tudtak szerezni. 

zsini4.jpgMester Tamás

Az elnök fölidézte: a budapesti gettót magas deszkapalánkkal vették körül, és 1944. december 10-én lezárták. Négy központi kapuját fegyveresek őrizték, a zsidó tanács saját gettórendészetet is szervezett, ami azonban a nyilas csoportok és a német katonák gyakori betörései ellen nem nyújtott védelmet, fosztogattak és gyilkolták az embereket. Több ezer embert hurcoltak el a Duna partra, ahol hidegvérrel kivégezték őket. A gettóban az emberek tömegesen haltak éhen az utolsó időszakban. 

A BZSH elnöke hangsúlyozta: a budapesti gettó 75 évvel ezelőtt szabadult fel,  amikor a szovjet hadsereg megjelenése a borzalmak végét jelentette, és az élet reménységét hozta el. A pesti gettó kapuit szovjet katonák nyitották ki, és a budapesti zsidóság örök hálával tartozik nekik az élete megmentéséért – mondta. Mester Tamás egy családi emléket is megosztott a közönséggel: elmondása szerint 1945. január 18-án egy 9 éves kisfiú jött fel a Wesselényi utca 13-as számú ház pincéjéből, és a felszabadító szovjet katonákkal összetalálkozva elmagyarázta nekik, hogy a szemközti ház tetején ellenséges géppuskafészek van. A szovjetek katonák az ő instrukciói alapján még a kapualjból likvidálták a géppuskást, és cserébe adtak neki két szelet száraz rozskenyeret. Mester Tamás hozzátette: „az akkor kilenc éves kisfiúnak élete legfenségesebb lakomája volt ez a két szelet kenyér – a kisfiú aztán felnőtt és ő lett az édesapám”. 

A BZSH elnöke a beszédét azzal zárta: ahogy halad előre az idő, erősödik a kötelességünk, hogy őrizzük az áldozatok emlékét és ellenálljunk a felejtés növekvő nyomásának, ezzel párhuzamosan kiemelt feladatunk gondoskodni és segíteni a túlélőket. Mint fogalmazott: a zsidóság ma Magyarországon – hála a Teremtőnek – nyugodtan élhet és gyakorolhatja vallását, szabadon sétálhatunk azokon az utcákon, ahol valaha a gettó állt, de amikor végigmegyünk az utcákon, egy pillanatra emlékezzünk az áldozatokra, a túlélőkre és megmentőikre.

zsini2.jpgJákov Hadas-Handelsman

Jákov Hadas-Handelsman,  Izrael állam magyarországi nagykövete a megemlékezését azzal kezdte, hogy 1997-ben Londonban vehetett részt egy, a svéd embermentő diplomata, Raoul Wallenberg tiszteletére szervezett rendezvényen, ahol méltatta Wallenberg érdemeit II. Erzsébet királynő és az akkori ENSZ-főtitkár, Kofi Annan is. Mint a nagykövet mondta, hálával kell emlékeznünk azokra, akik az embermentő által járt utat választották. Jákov Hadas-Handelsman hozzátette: azok az emberek, akik a szovjet felszabadítók által hetvenöt éve megmenekültek a gettóból, új reményt kaptak, és lehetőségük nyílt az újrakezdésre. 

Megjegyzésre méltónak nevezte, hogy a budapesti gettó magába foglalta azt a házat is, ahol a modern Izraelt megálmodó  Herzl Tivadar született. Jákov Hadas-Handelsman kitért azokra a zsidókra is, akik a holokauszt után nem alijáztak, hanem Magyarországon maradtak és a nácizmus után a kommunizmus megpróbáltatásaival néztek szembe. Mint fogalmazott, ezek az emberek nagy érdemeket szereztek azzal, hogy hozzájárultak a kultúra gyarapításához és áthagyományozásához. 

zsini3.jpgSzalay-Bobrovniczky Vince és Heisler András

Beszédet mondott Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, aki azt hangsúlyozta, hogy ma Magyarországon békében és biztonságban élnek egymás mellett a különböző vallások, egyházak képviselői. Szerinte ezt az is szimbolizálja, hogy Budapest belvárosában pár száz méterre áll egymástól a zsidóság Dohány utcai zsinagógája és a kereszténység Szent István Bazilikája. A helyettes államtitkár megjegyezte: fontos megemlíteni, hogy ma a világban több zsidó él, mint a holokauszt előtt. 

gettó3.jpgFrölich Róbert főrabbi

Frölich Róbert főrabbi, a Dohány utcai közösség vallási vezetője azzal vezette be megemlékezését, hogy ambivalens érzések dúlnak bennünk a mostani évfordulón, hiszen a gettó felszabadításának történelmi mozzanata egyszerre fájdalmas a megtörtént tragédia miatt, ugyanakkor örömteli is a megmenekülés révén. Mint fogalmazott: ahhoz, hogy a gettót fel lehessen szabadítani, fel is kellett állítani, de ahhoz, hogy a gettót felállítsák, olyan rendszernek kellett uralkodnia, amelynek ez az egyik természetes velejárója, sőt, egyik célja volt. 

A magyarországi zsidóság tragédiája nem akkor kezdődött – figyelmeztetett Frölich főrabbi –, amikor elindult az első vonat Auschwitzba, hanem sokkal korábban, és nem is csak jogszabályokban, a numerus clausus 1920-as kihirdetésével, hanem szavakban, mondatokbanb, írásokkban, azaz közbeszédben. Emlékeztetett rá, hogy Magyarországon 1882-83-ban zajlott le az utolsó európai vérvádper, s nem sokkal később meg is alakult a Magyar Antiszemita Párt – talán nem túlzás azt mondani szerinte, hogy ekkor kezdődött a magyarországi zsidóság tragédiája. Ekkor vette kezdetét az az ideológia, amely kijelölte az utat a gettó fölállításához, és tévedés volna azt hinni, hogy a legmagasabb helyen, a budai várban a gettó kijelölésének tervéről és fölállításáról nem tudtak. Horthy Miklósra utalva a főrabbi közölte: ezt a folyamatot  ismerték és helyeselték a legmagasabb helyen, s ennek történelmi felelősségét nem lehet lemosni a budai vár akkori lakójáról. 

Frölich Róbert azt mondta: Magyarországon minden zsidó a vészkorszak túlélője a szülei, a nagyszülei vagy önmaga által, nem lennénk itt, ha nincs a Vörös Hadsereg, ha nincsenek a szövetségesek, és nincsen győzelem. A főrabbi emlékeztetett rá, hogy ma az országban sokan föl szokták tenni a kérdést, hogy a zsidók miért emlegetik folyton a vészkorszakot, s nem viszik-e túlzásba vinni a megemlékezést. De föltette a kérdést: lehet-e túlzásba vinni azt, hogy felmenőinket ki akarták irtani, hogy sokan anya és apa nélkül nőttek föl, hogy el akarták tőlünk venni a megszületésünk jogát és kiradíroztak 600 ezer zsidót egy ország társadalmából? Nem tehetjük meg, hogy nem emlékezünk a halottainkra olyankor, amikor a mártír költő mellé felállítják a nyilas író szobrát, és amikor az antiszemita ikonográfia megjelenik a plakátokon, hiszen nekünk emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra, hogy mindez már megtörtént egyszer, és mi tudjuk, hogy ez az út hová vezet – mondotta. 

A főrabbi a beszédét azzal zárta, hogy három orosz szó juthat eszünkbe a gettó hetvenöt évvel ezelőtti felszabadításáról: az egyik a „hleb” (kenyér), a másik kettő pedig így hangzik: „Hitler kaput”, azaz Hitlernek vége. De ha arra gondolunk, hogy mi is történt Európa közepén hetvenöt éve, akkor magunkban csöndben tegyük kérdőjelbe a mondatot: a fenevadnak vége? Tényleg meghalt a fenevad?

A beszédek után a megemlékezés a mártírok falánál, a Wesselényi utcában található emléktáblánál folytatódott, ahol gyertyát gyújtottak és emlékköveket helyeztek el a holokauszt 600 ezer magyar áldozata, valamint a gettót felszabadító szovjet hadsereg emlékére és tiszteletére. 

Az ünnepségen közreműködött Ferenczi Eszter orgonaművész, Fekete László főkántor,  Rudas Dániel főkántor, a Dohány utcai zsinagóga kórusa Lázár Zsigmond vezetésével, valamint a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Debreceni Helyőrségi Zenekara Pál István vezényletével. 

(Címlapképünkön Heisler András, a Mazsihisz elnöke, dr. Kunos Péter, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója és Mester Tamás, a BZSH elnöke.)

Fotók: Szentgyörgyi Ákos és Kökényesi Gábor

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Ultraortodox zsidók tömegei akarnak Ukrajnába menni az újévre
Zsidó világ
Szerdócz Ervin: A halál a pont a mondat végén