„A felejtés nem megengedett, a megbocsátás nem opció”

Három szónok is érintette Mahmud Ahmadinezsád botrányos magyarországi látogatását azon a debreceni rendezvényen, amely a Debrecen és határon túli testvérhitközségeinek XXV. Nemzetközi Konferenciáját nyitotta meg. Ennek azért volt jelentősége, mert a tanácskozás központi témája éppen a 80 évvel ezelőtt lezajlott magyarországi holokauszt volt, a volt iráni elnök pedig ma a  világ egyik legismertebb holokauszt-tagadója.

A debreceni Pásti utcai ortodox zsinagógában múlt hét végén megrendezett tudományos tanácskozás első előadója dr. Szegő Ágnes volt, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) könyvtárának munkatársa, aki Szétszóratott emlékezet – magyar zsidó családtörténetek címmel tartott előadást. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a magyar zsidó családtörténetek a múlt héten sajnos újabb fejezettel bővültek: a holokauszt után 80 évvel, azaz a holokauszt emlékévben megtörténhetett, hogy a világ egyik legismertebb zsidógyűlölő politikusa, Mahmud Ahmadinezsád a magyar állam tudtával, védett állami személyeknek járó kísérettel jelenhetett meg Budapest utcáin a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felé menet.

Nyilvánvaló, hogy a debreceni konferenciát köszöntő zsidó személyiségek ezt nem hagyhatták szó nélkül.

Szabó György, a Mazsök elnöke

Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) elnöke így fogalmazott: 

– Néhány nappal ezelőtt oott álltam Auschwitzban a 18-as számú barakk előtt és közel ötszáz magyar diákkal emlékeztünk a magyarországi holokauszt nyolcvanadik évfordulójára, a meggyilkolt hatszázezer magyar zsidóra. Miközben mi Auschwitzban emlékeztünk, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására megérkezett Magyarországra Mahmud Ahmadinezsád, napjaink Hámánja, a világ talán legnagyobb zsidó-, keresztény- és Izraelgyűlölője, a holokauszt véresszájú tagadója. 

Szabó György szerint „ez a meghívás több mint arculcsapás, ez a holokauszt áldozatainak meggyalázása. Még mindig várjuk az egyetem vezetésének magyarázatát és bocsánatkérését. Mindamellett semmilyen indok nem elfogadható egy ilyen személy vendégül látására, államfői fogadtatására, annak a keresztény-zsidó kultúrának a szembeköpésére, amelyre oly büszkék vagyunk, magyar zsidók és magyar magyarok”. 

A Mazsök elnöke felidézte, hogy néhány héttel ezelőtt beszélt ugyanezen a helyszínen Debrecenben, és beszédét, mint mindig, azzal zárta, hogy „Magyarországon és Debrecenben jó zsidónak lenni”. Majd hozzátette:

– Kicsit nehezebb szívvel ugyan, de ehhez az állításomhoz ragaszkodom. Sok feladat áll előttünk, hiszen a zsidóság feladata a fény elhozatala, bármennyire sötét is legyen körülöttünk a világ.

Dr. Grósz Andor

Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke is köszöntötte a konferencia résztvevőit, mint mondta: legnagyobb sajnálatomra az emlékév programját nem tudtuk kiterjeszteni a határon túli zsidó közösségekre, holott ők ugyanúgy megszenvedték az elvetemült náci gyilkosok és hazai segítőik rémes tetteit. Éppen ezért külön jelentőséggel bír – tette hozzá –, hogy a debreceni hitközség megszervezte ezt a konferenciát, amiért köszönet jár Horovitz Tamásnak, a DZSH elnökének és debreceni hittestvéreinknek.  

– Emlékezzünk együtt, mert emlékeznünk kötelesség. Számunkra, akiknek felmenőit nyolcvan éve a vagonokba tuszkolták és a halálba vitték, vagy munkaszolgálatos századokban veszejtették el, az emlékezés örök feladat, a felejtés nem megengedett, a megbocsátás pedig nem opció – közölte az elnök.

Felhívta a figyelmet arra: az emlékezés nemcsak a múlt megőrzéséről szól, hanem a jövő generációinak oktatásáról és érzékenyítéséről, ez a konferencia pedig egészen biztosan előmozdítja a kollektív emlékezet ápolását és fenntartását, ami mindannyiunk és közösségeink számára kiemelten fontos feladat. 

A felújított Pásti utcai zsinagóga mennyezete

A beszéde végén a Mazsihisz-elnök e szavakkal fordult a közönséghez:

– Felolvastam, amit el akartam mondani, de most szeretnék megosztani önökkel néhány személyes dolgot is. Pár nappal ezelőtt ott voltam Auschwitzban, ott ültem azon a rámpán, ahová az én családtagjaimat is elvitték nyolcvan éve. 

És az a kérdés jutott eszembe, amit gyerekkoromban az apámnak is feltettem többször, éppen az apámnak, akinek teljesen kiírtották a családját, csak ő maradt meg írmagnak. Hogyan tűrhette el az Örökkévaló, hogy ezt tegyék a választott népével? 

Ezt a kérdést tettem föl többször az apámnak, és ez a kérdés járt a fejemben most is, ahogyan azon a bizonyos auschwitzi rámpán ültem. Az apám a kérdésemre mindig azt válaszolta: hagyjuk. És legyintett. Hagyjuk, hagyjuk. Csak később értettem meg, hogy apám miért nem akart nekem válaszolni, holott hatalmas fájdalom volt benne. Azért nem akart válaszolni, mert nem akart a hitében meginogni. 

Dr. Grósz Andor ezután rátért arra: ilyen előzmények után kapta azt a hírt még Lengyelországban, hogy Magyarországon van a volt iráni elnök.

– Mit lehet erre mondani? A holokauszt-tagadó volt iráni elnököt meghívta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem? Ez megtörténhet? Hogy a volt iráni elnök meghívásával porba tiporják a holokusztban meggyilkolt magyar zsidókat? Ez lehetséges egy olyan országban, ahol – mint Szabó Gyuri barátom az imént mondta – jó zsidónak lenni? Remélem, hogy ez továbbra is így van, remélem, hogy Magyarországon jó lesz zsidónak lenni, és a volt iráni elnök látogatása csak intermezzo volt. S remélem azt is, hogy az egyetem vezetése megköveti a magyar zsidóságot.

Dr. Frölich Róbert országos főrabbi

Az elnök után dr. Frölich Róbert országos főrabbi következett, aki azt mondta:

– Egy virtigli holokauszt-tagadót hívtak meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, ráadásul sutyiban. Nem tudok elképzelni olyan diszciplínát, amelynek ez a holokauszt-tagadásban jártas szakember a tudósa lenne, és amely diszciplínában ne volna most köztünk öt jobb.

Az országos főrabbi hozzátette: egyetlen oka lehet a virtigli holokauszt-tagadó meghívásának, ez pedig azzal van összefüggésben, hogy az egyetemeknek óriási a felelősségük  a jövő formálásában.

– Félek levonni a következtetést, de nézzük csak meg, hogy mi folyik most Izrael és a zsidóság ellen a nyugati egyetemeken! Úgy látszik, idehaza is igény volna rá… – közölte dr. Frölich Róbert.