Közös meccsnézés volt tegnap a Rumbach-ban: a futball EB döntőjébe jutott spanyolok és angolok mérkőzését láthattuk kivetítőkön. Az összejövetelen természetesen nem maradhatott el a tanítás és a tanulás, így a délutáni ima elmondása után Radnóti Zoltán főrabbi, a Budapesti Rabbiság igazgatója beszélt a sport és a zsidóság kapcsolatáról.
Radnóti főrabbi a tanításában elmondta: a zsidóság kezdetben sportellenes volt, hiszen a Tóra értelmezéséből az következett, hogy a test az embernek csupán adottsága, a lényege a szelleme. Ez a gyakorlatban úgy nyilvánult meg, hogy a hellenisztikus korban, amikor a sportok és a sportolók már igen népszerűek voltak, a zsidóság elutasította a görög olimpiákat, a hellén testkultuszt, a szórakozásból vagy pénzért végzett testedzést. Az volt a kiindulási alap – hangsúlyozta a főrabbi –, hogy aki Tóratanulás helyett mást csinál, az micvát szeg meg.
Radnóti Zoltán (Fotó: Mazsihisz.hu)
Radnóti Zoltán kifejtette: egy Itáliában keletkezett, középkori responzum azonban már egészen más hozzáállást mutat, hiszen arra a kérdésre, hogy a zsidó gyerekek a szabadidejükben játszhatnak-e labdajátékot, a rabbik döntése az volt, hogy igen. A korai cionizmus hatása változtatta meg teljes egészében a zsidóknak a sporthoz való viszonyát a XIX-XX. század fordulóján, amikor már pozitívumnak számított, ha egy zsidó is sportol, és ennek következtében erős a fizikuma.
Fotó: Ritter Doron
Az Egyesült Államok zsidó lakosságának körében a sport eszménye már olyan népszerű volt, hogy volt olyan sportág – jelesül az ökölvívás –, amelyben a zsidók tömegesen domináltak a múlt század első évtizedeiben – zárta tanítását a főrabbi.
