Marc Chagall művei elevenednek meg a Rumbach utcai zsinagógában

Marc Chagall művei, versei és képei elevenednek meg november 3-án, vasránap este 7 órakor a Rumbach utcai zsinagógában Budapesten.

A Chagall – Éltem a csodát című multimédiás show zenéje a Kossuth-díjas Jávori Ferenc (Fegya) munkája, a szövegeket az ötletadó, szerkesztő, Artisjus-díjas Havas Judit előadóművész tolmácsolja.

A képek megjelenítéséről a Glowing Bulbs/Kiégő izzók vizuális fényfestő csoport gondoskodik, az esten közreműködik Gazda Bence hegedűművész.

Az alkotók szándéka szerint a Chagall-szöveg, az alkalomra komponált zene és a multimédiás képek háromdimenziós vetítése együttesen hoz létre egy negyedik dimenziós varázslatot.

A produkcióban többek között A hegedűs, az Imádkozó zsidó, Az akrobata, A zuhanó angyal és a cirkusz világát megörökítő képek is megjelennek, a szövegekben Chagall gyermekkorról, művészetről, csodáról, Párizsról szóló gondolatai kelnek életre.

A műsor társszerkesztője Petrányi Judit, konzulense Kovalik Balázs rendező és S. Nagy Katalin művészettörténész, producere Havas Miklós.

Marc Chagall (Moise Zaharovics Sagalov) képzőművész 1887-ben született az oroszországi Vityebszk (ma Vicebszk, Fehéroroszország) városában egy kilencgyermekes zsidó családban.

Egy pártfogója segítségével utazhatott 1910-ben Párizsba, ahol az avantgárd költők és festők, köztük Modigliani és Apollinaire ösztönző hatására rövid idő alatt kiforrott művésszé vált. Képeit élénk színek jellemezték, s egyre összetettebb művein szétszórt, montázsszerű motívumok jelezték álmai világát. Képzeletének fő forrása a gyermekkor, a képek jiddis tréfát, orosz tündérmesét vagy zenés színdarabot idéznek.

Első önálló kiállítását Apollinaire közbenjárására 1914-ben a berlini Der Sturm galériában rendezte meg. New Yorkban 1946-ban rendezték meg az addigi munkásságát bemutató kiállítást, 1977-ben a Louvre retrospektív kiállítással tisztelgett előtte. Megkapta a legmagasabb francia kitüntetés, a Becsületrend legmagasabb fokozatát.

Marc Chagall kilencvennyolc évesen, 1985. március 28-án halt meg Párizsban.

Látomásos művészete egyaránt merített a kelet-európaiságból, a párizsi iskolához tartozásból és a zsidó identitásból. Képein szabadon társította a virágcsokrok, repülő szerelmesek, bohócok, csodálatos állatok, bibliai próféták, háztetőn játszó hegedűsök motívumait. Vizuális metaforái páratlanok a modern művészetben.

Művészete nem sorolható irányzatokhoz, alkotásain a jelenségek helyett emlékképüket ábrázolta, álomszerű témáit gazdag színekkel, könnyed stílusban jelenítette meg. (MTI)