Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent
ünnepe ma kora este 17 óra 29 perckor köszönt be, a királynő holnap este 18 óra
32 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és
Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Noáh (Mózes 1.
6:9-11:32.) hetiszakaszt olvassuk. Békés szombatot minden kedves
hittestvérünknek!
Az önözvíz csaknem az egész világot maga alá temető
katasztrófájának aktív túlélője Noé, aki a legközelebbi családtagjain kívül
minden egyes ember halálát végig kell nézze, passzívan. Ő az első
trauma-túlélő, aki megpróbál megküzdeni azzal, amit látott és ha végül nem is
bírja el a rá nehezedő nyomást, tudunk tanulni tőle a történelem újabb és újabb
katasztrófáira.
A világtörténelem és a zsidó történelem még sokkal
erősebben, gyilkosságok, terror ember által okozott emberi szenvedések végtelen
története. A Tóra is így meséli el, előre és visszamenőleg.
A kiűzetés után, a második nemzedékben a testvérek
egyike megöli a másikat.
Az előbb született a később születetett, az erősebb a
gyengébbet bántja. Aztán a gonoszság és az erőszak olyan mértéktelenné lesz,
hogy az Örökkévaló el szeretné törölni a világot.
Ez Noé ideje.
Noé, ha valaki,
traumatizált túlélő. Aki, mikor kilép a bárkából, oltárt épít, áldoz, imádkozik
tehát. Keresi Istent, azt, ami több nála, meghaladja őt, akihez tud
kapcsolódni, értelmet ad az életének. Valamit, amiben bízhat, akiben hihet.
Célt, jelentést, értelmet. Ez segít. És Isten megáldja őt. Biztosítja, hogy
többé nem fogja szinte teljesen elpusztítani a földet.
Aztán Noé dolgozni kezd, rendberakni, újjáépíteni a
világot és az életet. Szőlőt ültet. Ez is segít.
Feladatot találni, amely csak
a miénk, amely abból indul ki, ami van, szembenéz vele és elkezdi apró
lépésenként felépíteni a teremtést. Noé, úgy tűnik, a legjobb úton van, hogy
tényleges, a múlttal, az emlékeivel megbirkózni képes túlélő lehessen, igazi
túlélő. Aztán újra jön az összeomlás. A szőlőtő szőlőt terem és Noé, büszkén
arra, amit megteremtett, inni kezd, az általa termelt borból. És nem tudja
abbahagyni. Az alkohol előszörre némileg könnyebbé teszi a dolgokat, segít
felejteni. És közben pusztít, mindent tönkretesz, amiben Noé újra megtalálta az
élhető életet. Az összeomlás veszélye annál, aki irtózatos pusztítást élt túl
és nézett végig, mindvégig fennáll. Az olyan események, amelyek túl nagyok a
psziché számára, hogy elbírjon velük, hosszan kísértenek, nemzedékeken át.
Egyedül nem lehet stabilan megküzdeni velük, jobb együtt. Noénak azt javasolja
Isten, hogy mindenki a társával együtt hagyja el a bárkát, hogy egymásban
találjanak vigaszt és erőt a túléléshez. Ennek ellenére külön mentek ki a
bárkából a nők és a férfiak. Ez talán jelzés, lehet, hogy Noé nem csak a
fiaival került feszült, problémás viszonyba már alkoholistaként, hanem a
feleségével sem tudta megőrizni a kapcsolatát, nem tudtak bízni egymásban
igazán és segíteni egymásnak. Pedig a kis és nagyobb közösségek biztonsága, a
társiasság a legerősebb eszközünk az, ahogy József Attila írja, „nem ember
szívébe való nagy kínok” elszenvedőinek segítésére.
Az s-k-r gyökbetűk, amelyek Noé részegéségét jelzik,
hasonlítanak Ráv Hirsch, a modern ortodoxia alapító rabbija megfigyelése
szerint a seker, hazugság és a sir, dal, költemény szó gyökbetűihez. A trauma
elviseléséhez választható az önpusztítás útja, a hazugságé és a szublimációé
is, a feldolgozás, elbeszélés, alkotás útja, amilyen Fahidi Éva útja volt
például, legyen áldás az emléke.
Most is katasztrófák korában élünk,
jó, ha keresünk
valamit, ami meghalad minket, ha hiszünk valamiben, ha bízunk valakiben és ha
megtaláljuk a feladatunkat, ami egy ember építő munkája lehet a körülöttünk
időről-időre megjelenő pusztulással szemben. Elindulás és megtorpanás Noénál, a
túlélőnél legyen valami, amiben hiszel, legyen valami, amiért hálás vagy.
.png)
