„…Férfi, akin hiba van…”

– Isten felszólította Ábrahám ősapát: „…járj előttem és légy tökéletes…” (I.M.17/1) Isten figyelmeztetett Mózes által: „Szentek legyetek…” (III.M.19/2.) Az elkötelezett, Isten közeli „lét” csak teljes fizikai és szellemi állapotban lehet. Ez még inkább vonatkozott a zsidó nép nevében és érdekében áldozatott bemutató kohanita papokra, akik nem funkcionálhattak testi hibával – fejti ki írásában Szerdócz Ervin főrabbi.

„Akinek heréje zúzott vagy megcsonkított, ne menjen be az Úr közösségébe!” (V.M. 23/2). A kasztrálás egész keleten az ókorban elterjedt műtéti beavatkozás volt. Kasztrálást végeztek örökösödési megfontolásból, de „praktikus” okból is, ha az újszülöttet énekesnek szánták. Istár kultuszához tartozó szép énekhangú fiúkat kasztrálták, hogy megmaradjon magas, nőies hangjuk. Mezopotámiában a királynak hivatalos felesége mellett, számos ágyasa volt, kiket férfiasságuktól megfosztott „marrur” személyek őriztek. I. Tukulti-Ninurta asszír uralkodó (i.e. 1244-1208) idejéből származó „hárem-ediktum” agyagtáblán megtalálták az eunuchok feladatkörének pontos leírását. A praktikát a XVII. században is folytatták, ugyanis XIV. Kelemen pápa udvarában működő „angyalkórus” kasztrált férfiakból tevődött össze.

A szentírásból ismert „szár”, „szárísz” kifejezés eunuch, vagy udvari tisztviselő megnevezéseként fordul elő. III. Tukulti-apil-ésarra (i.e. 745-727) a bibliában szereplő Tiglatpileszer uralkodása alatt a főeunuch a hadsereg vezetője lett. Nóéról (I.M. 9/24) bölcseink azt állítják, legkisebb fia Chám kasztrálta apját. (Baba bathra 70a) Ugyancsak a szár-szárisz címen szerepel a fősütőmester és főpohárnok József történetében (I.M. 40/1-22) Eszter könyvében (1/10) a hét perzsa szárísz tanácsadó, kasztrált háremőrök (is) lehettek. Ugyanott olvassuk: „ ….és sok lányt rendeltek, Hégáj keze alá, akkor bízták Esztert is a királyi palotába, Hégáj háremőri felügyeletére.” (2/8) Ugyanott szerepel Sáágáz, „aki az ágyasokra vigyázott. (u.o.14) Kommentátorok szerint Hégáj görög szigetekről származó tehetséges, értelmes, tanult zsidó ifjú volt, akit az ismaeliták elraboltak és kasztráltak. Így került Ahasveros udvarába, ahol tudatos, hathatós hozzájárulásával hozzásegítette Esztert, hogy a király felesége legyen!

Jesaja próféta könyvében (56: 3-5) olvassuk: „És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz adta magát: Bizony elszakít az Úr engem a népétől! Ne mondja a herélt sem: Íme, én kiszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a heréltekhez: Akik megőrzik Szombatjaimat, és szeretik azt, amiben gyönyörködöm, és megőrzik az én szövetségemet, azoknak adok házamban és falaimon belül helyet, és olyan nevet, amely jobb, mint a fiukban és lányokban tovább élő név; örök nevet adok nekik, amely soha el nem vész.”

Baba bathra 74b. szerint köztudott, hogy Isten, mint minden állatból, teremtett hímet és nőstényt, kivétel a messiási korban szerephez jutó Leviatán és Behemót, akiből csak egyet-egyet, hogy ne szaporodjanak. Ugyanis a két óriás, - a cet és a bölény, - húsából készül majd a nagy lakoma az idők végén, a holtak feltámadása idején.

A kasztrálás a Talmudban az „És megáldotta őket Isten, és mondta nekik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek meg a földet és hajtsátok uralmatok alá!” (I.M.1/28) és a „ …vegyetek feleségeket és nemzetek fiukat és lányokat…” (Jer. 29/6) tórai parancs alapján tilalom alá esik.

Mose ben Maimon rabbi (Maimonidész 1137-1204) Jád ha-Cházáká vallási döntvényeiben így rendelkezik: „Tilos elveszejteni a nemzőszervet mind ember, mind háziállat, vadállat vagy madár esetében, legyenek azok tiszta vagy tisztátalan állatok, legyen az Izrael földjén vagy azon kívül. A tilalom oka pedig, hogy az Úr akarata, hogy szaporodjon és sokasodjon a Föld minden teremtménye. Így mindenki, aki kárt tesz a nemzőszervben, legyen az állaté, vadállaté vagy madáré, az tilalmat hág át, hiszen ezzel az isteni akarat ellen tesz.”

Végül íme a Talmudból két „fogyatékos” rendhagyó története!

„Egy herélt egyszer így szólt a kopasz Jehosuához: Mennyire van ide Kopaszváros? Ő így felelt: Amennyire Heréltváros. A herélt folytatta: A kopasz juh csak egy minát (ókori zsidó pénznem) ér. Jehosuá felelte: Egy bárány, melynek kivették a tojásait, viszont tíz zus-ba (tíz zus értéke egy mina) kerül (értsd: egyik sem különb a másiknál). A herélt meglátta, hogy Jehosuának nincs a lábán cipő és így szólt: Lovon nyargal a király, szamáron a szabad ember. Aki lábán hordja a cipőjét, az rendes ember, de akinek sem ez, sem az nincsen, annál még az elázott vagy eltemetett ember is többet ér. Te herélt! Te herélt! – mondta Jehosua. – Te nekem három dolgot mondtál, hallj tőlem te is hármat: Az arcnak ékessége a szakáll, a szívnek öröme az asszony, az Úrnak ajándéka a gyerek; dicsértessék az Isten, aki tőled mindezt a három jót megtagadta.” (Sabbat 152a)