12.20. 15:36, kimenete: 12.21. 16:48 
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 15 óra 56 perckor köszönt be, a királynő holnap este 17 óra 02 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Hájé Szárá (Mózes 1. 23-25:18) hetiszakaszt olvassuk. Békés szombatot minden kedves hittestvérünknek!
Az ember élete fölösleges, ha nem tudja, mi itt a dolga.
De mi van akkor, ha már elvégezte, de még van egy kis ideje itt, a földön? Kicsoda Ábrahám, ha nem a zsidóság alapítója? Édesbús, öregkori szerelmi történet.
Sára rögtön a hetiszakasz legelején meghal, Ábrahám pedig hazamegy hozzá Beer Seváról, hogy meggyászolja és eltemesse. Hazamegy, mert már nem élnek együtt. Együtt alapították meg a zsidó népet, együtt szolgálták az Egyetlent, együtt viselték a hit próbáit. Ábrahám, aki a feladatával volt elfoglalva, nem mindig figyelt a családjára. Sárát kétszer is cserbenhagyta, amikor különböző hatalmasok elragadták tőle. Közvetlenül a halála előtt fájdalmasan későn született gyermekét, az ígéret hordozóját, Izsákot a férje kis híján feláldozta a Mória hegyén. Ez is lezajlott és ezzel közösségük, közös munkájuk véget ért.
Az ő összetartozásuk szövetség volt, nem szerelem.
A Királyok Királyát együtt ismerték meg és együtt követtük hívását egy hosszú és nehéz életen át. Amikor az ígéret örököse, Izsák távozott tőlük, az ő közös történetük is lezárult. Külön éltek életük utolsó szakaszában és Sára eltemetése után, miután meggyászolta nehéz szövetségüket, Ábrahám újranősült.
Egy Ketúra nevű asszonyról mesél a Tóra, akivel még évtizedeken át élt és hat gyermeket nemzett. A Ketúra nevű asszony, aki a füstáldozat az Örökkévalónak kedves illatáról kapta a nevét a hagyomány szerint, nem ismeretlen előttünk valójában. Rási szerint például Hágár volt az Ábrahám mélységes mély múltjából, ők találtak most igazán egymásra. Éltek még több mint harminc éven át, gyermekeket neveltek fel és aztán meghalt Ábrahám „késő öregségben, betelvén az élettel”. Ezen kívül nem történt semmi. Nem estek meg többé csodák Ábrahámmal és nem szólt hozzá többé már az Örökkévaló. Nem volt több dolguk egymással. Ábrahám bevégezte küldetését, a hátralévő élet, mint az Iskola a határon végzős hősei számára, immár csak nagyvakáció. „Vége. Ami van, csak ráadás. Épp úgy, mint a boldog szerelem” – ahogy egy kortárs vers mondja, amely szólhatna akár Ábrahám öregkoráról is.
De miért számol be minderről a Tóra, amely mégiscsak az isteni ígéret története?
Miért tartja fontosnak elmondani nekünk Ábrahám merőben privát öregkori boldogságát? Talán az tanítja vele, hogy az ilyesmi szent. Ha olyan akarsz lenni, mint Ábrahám, ha az élettel betelve akarsz távozni, meg kell találnod és el kell végezned a feladatod, de úgy, hogy adj magadnak időt közben egy kiadós nagyvakációra. Érj rá már minden tét nélkül együtt lenni azokkal, akiknek a Nagy Történetben nincs szerepük, de nélkülözhetetlenek a te kis történetedben. A Tóra róluk sem feledkezik el, ott vannak Ábrahám második életében.
Vége. Ami van, csak ráadás. Épp úgy, mint a boldog szerelem.
Békés szombatot kívánuk!
Vári György írása
