A második esély: egy életút esőnapjai – jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 26 perckor köszönt be, a királynő holnap este 21 óra 47 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Beháálothá hetiszakaszt olvassuk Mózes negyedik könyvéből.

Miközben igaz az, hogy minden pillanat visszahozhatatlan és jóvátehetetlen, az is igaz, hogy minden nap reménybeli esőnap, az újrakapcsolódás esélye. A „második peszáh” és a misnai bölcs élettörténete is tanúsítja, hogy senki sem eleve, magától értetődően zsidó, épp ezért senki sincs „eleve a közösségen kívül. Mindannyian visszatérők vagyunk.

Az egyiptomi kivonulás első évfordulóját ünneplik a pusztában, előkészítik a peszáhi áldozatot készítik elő éppen, amikor tudatják Mózessel némelyek Izráel népéből, hogy tisztátalanná lettek, nem vehetnek részt az ünneplésben, a világtörténelem első „széder estéjén”, noha, természetesen, szeretnének. Mózes gyors, szűkkörű konzíliumot hív össze a Világ Teremtőjével, aki úgy dönt, hogy erre az esetre esőnapot kell kijelölni, a következő hónapnak ugyanezen a napján. Akkor pótolhatják azok, akik messzire utaztak, vagy az állapotuk nem teszi számukra lehetővé, hogy a megadott időben vegyenek részt a szertartáson, kapcsolódhassanak a hagyomány közösségéhez. 

A Peszáhon kívül nincs másik ünnep, amelynek esőnapja van, még a Jom Kippur, az engesztelés napja sem pótolható így be, hiába akadályoznák objektív, elháríthatatlan akadályok a részvételt. De a Peszáh Izráel népének „alapító eseményére” emlékezik, a közösség születésére a szabadság szelleméből. És nincs közösség közös emlékezet, közös szertartások, röviden szólva hagyomány nélkül. Azt az egyet pedig soha senkitől nem lehet megtagadni, hogy, bárhonnan jön is, élete bármely pontján csatlakozhasson a hagyomány közösségéhez. Mert ha már részévé váltunk ennek a közösségnek, bármi, minden pótolható. Csak a bejárati ajtónak kell mindig nyitva állnia az amerikai középutas, „konzervatív” judaizmus zsidóság egyik óriása, nemzedékünk egyik nagyja, Ismar Schorsch szerint.

A zsidóság egyik legnagyobb válságának és megújulásának kulcsfigurája, Rabbi Akiva élettörténetét is ő idézi fel. Akiva tanulatlan pásztor volt, aki nem is tartozott „eredendően” a közösségbe, felmenői nem zsidók voltak és ez akkoriban számított. Ezt az embert élete nagy szerelme, a felesége vette rá, hogy menjen el tanulni, ő várt rá, amíg a Misna egyik legnagyobb bölcse lett. Rabbi Akiva egész tulajdonképpeni élete „második esély” volt, és nem kis részben az ő művén is áll a rabbinikus zsidóság építménye. Az ő története is mutatja, hogy ez a hagyományközösség a második esélyek közössége, hogy minden nap esőnap, hogy igazából csak esőnapok vannak. Hogy mindig mindenkit, aki jönne, várunk és visszavárunk, mert akik várnak és visszavárnak, maguk is egy ködős őszi esőnapon érkeztek meg, szinte kivétel nélkül.

Jó szombatot!