JP: Mi lenne, ha a Fehér Ház valóban nyomást gyakorolna a Hamászra?

– Joe Bidennek az Ayşenur Ezgi Eygi lelövésére adott válasza megmutatja, hogy az elnök milyen keveset tett Irán és az általa irányított csoportok felelősségre vonása érdekében. Az ember azon tűnődik, hogy hol is volt az Egyesült Államok haragja akkor, amikor a Hamász kivégzett hat izraeli túszt (köztük egy amerikai állampolgárt) a Hamász egyik terroralagútjában – írja a Jerusalem Postban ma megjelent jegyzetében David M. Weinberg. 

Washington dühöngött, mennydörgött, majd megfenyegette Izraelt, miután múlt pénteken Ayşenur Ezgi Eygi amerikai-török ​​Izrael-ellenes aktivistát az IDF csapatai tévedésből lelőtték egy összetűzés során Észak-Szamáriában.

Joe Biden „felháborodott”, Eygi halálát „teljesen elfogadhatatlannak” nevezte, majd „teljes elszámoltathatóságot” követelt Izraeltől, és „folyamatos hozzáférést” a lövés körülményeinek kivizsgálásához (ami azt sugallja, mintha az IDF vizsgálataiban nem lehetne megbízni).

Joe Biden továbbá elítélte a ciszjordániai „szélsőséges izraeli telepesek” „folyamatos erőszakoskodását” – ez az a hamis vád, amit mindig elő lehet venni, ha Washington ütni akarja Izraelt. 

Aztán jött a szent és (im)morális egyenlítősdi: „továbbra is támogatni fogom azt, hogy minden szélsőséges – izraeli és palesztin egyaránt – felelősségre vonható legyen az erőszakért és a béke akadályozásáért.”

Lloyd Austin védelmi miniszter az Egyesült Államok követelését Izrael  „elszámoltatására” azzal egészítette ki:  az „az indokolatlan haláleset” azt bizonyítja, hogy Izraelnek teljes egészében felül kell vizsgálnia az IDF ciszjordániai műveletekre vonatkozó szabályait. 

Antony Blinken külügyminiszter ezt így bővítette ki: az izraeli hadseregnek „nagy átalakításra” van szüksége, és „alapvető változtatásokat” kell végrehajtania az éles tűzharc szabályozásában.

Az Eygi-incidenst és Washington félrement dühét félretéve: az ember azon tűnődik, hogy hol is volt az Egyesült Államok haragja akkor, amikor a Hamász kivégzett hat izraeli túszt (köztük egy amerikai állampolgárt) a Hamász egyik terroralagútjában.

De azért természetesen az Egyesült Államok és minden tisztességes ember világszerte elítélte a Hamász gyilkosságait. A Biden-Harris adminisztráció nem felháborodott, hanem „fájlalta” a gyilkosságokat, és azt mormogta, hogy „a Hamasz vezetői fizetni fognak ezekért a bűncselekményekért”. 

Ám ezt semmilyen lépés nem követte a népirtó terrorista csoport és térségi támogatói ellen: semmi konkrét, ami a Hamász „teljes elszámoltathatóságát” tenné lehetővé.

Az izraeli túszok kivégzését ehelyett az Izraelre nehezedő nyomás követte: tegyen engedményeket tegyen az elkövetőknek, és lényegében ismerje el a vereségét. Biden elnök azért lépett a mikrofonhoz, hogy megvádolja Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt azzal: „nem tesz meg mindent” a túszegyeztetés érdekében.

A Hamász teljes elszámoltathatósága a következő intézkedésekkel járna:
–  több és jobb fegyverrel kellene ellátni Izraelt, hogy szétzúzhassa a Hamászt, ahelyett, hogy a Hamasz támogatóinak halála miatt síránkoznak és fegyverkezési korlátozásokról papolnak. Ezzel egyidejűleg a brit és a kanadai vezetőknek vissza kellene lépniük az Izraellel szembeni fegyverembargótól;
– a gázai „humanitárius segélyezés” újragondolása, beleértve azt a hatalmas mennyiségű üzemanyagot és élelmiszert, amiről mindenki tudja, hogy a Hamászhoz kerül az uralma fenntartásához. 

De vajon mi volna, ha a Hamásznak üzemanyagot és élelmiszer szállító teherautókból kevesebb futna be Gázába minden egyes alkalommal, amikor a Hamász egy izraeli túsz megkínzásával vagy kivégzésével fenyeget?

Illusztráció: Flash90 via JP