Kizárólag az izraeli telepes mozgalomra összpontosítani, miközben más lényeges dolgokat figyelmen kívül hagynak, az nemcsak intellektuális hanyagság. Ez kettős mérce, amivel az antiszemitizmust álcázzák – írja Joshua Hoffmann a Future of Jewish hírlevelében közzétett véleménycikkében. Ebből az írásból készítettünk rövid összefoglalót: Izrael védelmében.
Akiknek helyén van az esze, azok tudják: a Biden-Harris adminisztráció a Fehér Házban töltött utolsó napjait kétségbeesetten igyekszik felhasználni arra, hogy megnyugtassa szélsőbaloldali „progresszív” bázisát. Hétfőn szankciókkal sújtották az Amanát, az izraeli telepes mozgalom legfontosabb szervezetét. Összesen 17 magánszemélyt és 16 intézményt, szervezetet büntettek meg egy olyan rendelettel, amelyet Biden tavaly februárban hozott, s amely lehetővé tette az Egyesült Államok számára, hogy támadja azokat, akik „destabilizálják Ciszjordániát”.
Igaz, hogy lehetnek az izraeli telepesek között elvetemültek, de a többség egyáltalán nem az. Olyan hétköznapi emberek, mint bárki, aki Júdeában és Szamáriában (más néven Ciszjordániában) él, azaz nem egy megszállt, hanem vitatott térségben.
Malkah Fleisher, Júdeában élő jogi aktivista azt írta: mi „telepesek" izraeliek vagyunk, és bírjuk országunk demokratikus támogatását. Vannak köztünk izraeli orvosok, ügyvédek, rabbik, katonatisztek, tanárok, politikusok, mérnökök, bolttulajdonosok, mindenféle ember.
Azzal ellentétben, amit a minket gyalázók el akarnak hitetni a közvéleménnyel – tette hozzá Fleisher –, mi nem rabolunk el palesztin nagymamákat gyümölcs-ültetvényekről és nem tartunk fegyvert arab gyerekek fejéhez. Éppen ellenkezőleg, mi állunk folyamatos támadás alatt... Tudják, milyen érzés attól félni, hogy a kiránduló gyerekeinket lemészárolják? Állni egy buszmegállóban, és attól félni, hogy megtámadnk? Folyamatos készenlétben vagyunk, és mindig vigyáznunk kell, mindenkinek vigyáznia kell magára folyamatosan, nőknek, gyerekeknek és a betegnek is. Ez a mi igazi valóságunk.
A valóság ellenére a „globális gazemberek panteonjában" az izraeli telepesnek külön helye van: olyan figyelem irányul rájuk, mint a borrányhős filmsztárokra. Ez a könyörtelenül rájuk irányított fókusz azonban sokkal többet elárul a nemzetközi közvélemény kettős mércéjéről, mint magukról a telepesekről.
A telepeseket gyakran ideológiai fanatikusoknak ábrázolják, akik besurrantak valaki más udvarára. Ez a karikatúra uralja a médiát, morális kérdéssé redukálva egy komplex problémát. Azt mondják: „a telepesek a béke akadályai”. Innentől a képlet egyszerű: ha az izraeli telepeseket becsmérlik és gyalázzák, akkor minden más tényező – palesztin terrorizmus, a korrupció és az engesztelhetetlen gyűlölet – lényegtelenné válik. Milyen kényelmes álláspont!
Ugyanilyen kényelmesen el lehet feledkezni arról: a világon élő 14 millió palesztin közül mindössze 30 ezren tényleges menekültek az 1948-as izraeli-arab háború következményeként, amely háborút egyébként az arabok indítottak, miután megtagadták a kétállami megoldás tárgyalását a zsidók és a helyi arabok között. (Akkoriban ezeket az arabokat nem nevezték „palesztinoknak”, mert a brit mandátum alatt álló Palesztinában mindenkit „palesztinnak" hívtak, beleértve a zsidókat is.)
Ha legközelebb azt hallják, hogy az izraeli telepesek jelentik a béke akadályát, akkor a teljes képet nézzék, és tegyék fel a kérdést: mi a helyzet a Hamász terrorszervezettel, amely egyesíti a népirtást és az iszlamista törekvéseket? És mi a helyzet azzal, hogy a Palesztin Hatóság terroristákat dicsőit? Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi közvélemény felmenti a palesztin vezetőket a felelősség alól?
Kizárólag az izraeli telepesekre összpontosítani, miközben figyelmen kívül hagyják vagy eltitkolják a valóságot, nem csupán intellektuális hanyagság. Hanem kettős mérce, amivel kreatívan álcázzák az antiszemitizmust.
A Future of Jewish cikkének alapján
