Kiszlév: Gyönyörű ünnep volt!

Zsidó hónapok / Kiszlév

Ha egy zsidó közösség új Tórát kap, a jelképes gondolatok sokasága válik valóra. Lám, folytatódik, folytatódhat a Tan, a hagyomány, tovább erősödhet a közösség, mélyebb értelmet nyer a tudás, kiteljesedik a szeretet.

Népünk oly régen kapcsolódik az Öt Könyvhöz, a próféták bölcsességeihez, a Talmud kincses tárházához, hogy az egyén jóformán akkor is azonosul velük, ha nem is a teljességet fogja át, hanem csak az egyes részeket, vagy hol az egyik, hol a másik fejezetet.

Budapesten, a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában pár hete egy finom úr, Sipos Béla (és kedves felesége), miután életük minden jelentős eseménye e falakhoz kötötte őket, úgy gondolták: közösségüknek ajándékoznak egy Izraelben megíratott Szent Tekercset. Gyönyörű ünnepség volt! Az esemény alkalmat adott arra, hogy a Magyarországon működő zsidó vallási szervezetek mindegyike jelen lehessen.

A Tóra égisze, vagy ha így jobban hangzik: Dávid pajzsa alatt kezet fogott a neológ, a status quo, az ortodox, a chabad ágazat, a fővárosi és a vidéki hitközségek több képviselője. A jelen lévő rabbik és a világi vezetők – a hagyomány szerint egy-egy betű lejegyzésével – maguk fejezték be a Széfer írását, átérezve a kivételes alkalom minden szépségét, emelkedettségét.

A zsidó év a zsidó ember számára nem kezdődik, és nem ér véget. Körbe-körbe jár, jelezve egyben, hogy az Idő és a Tér végtelen. Éppoly örök, mint a Tan, mint a Teremtő kiterjedése. Így válik az Isten részévé az Ember, és az Ember minden sejtje az isteni létezés megfelelője. Ez adja a zsidó vallás, a gondolkodás és az érzés csodás titkát és vonzó erejét.

Sipos Béla ajándéka tehát több mint jelkép. Kifejezi a választott nép akaratát a megújulásra, a részvételre a körforgásban. Hogy egyek legyünk minden heti szakasz felolvasásában, tanulásában, az alkotásban, a zsidó élet vitelében a Föld minden pontján.

Midőn e sorokat írtam, e-mail érkezett a címemre ausztráliai rokonaimtól. Csaknem negyven éve élnek Melbourne-ben, s a családfő valaha ugyanahhoz a rabbihoz járt tanulni, aki eskette Sipos Bélát: dr. Benoschofsky Imréhez. Rokonom csak pár szót írt, mert (az időeltolódás miatt) sietett a márivra. Jól esett arra gondolnom: a Föld túlfelén ugyanazt az áldást mondják majd el, és ugyanott hangzik el az „omén”, ahol az én templomomban.

Ez is a zsidóság: a fénylő azonosságok és a pontos megfelelések!

Örüljünk, hogy így van.

Benedek István Gábor

Kapcsolódó írásunk:

Izraelből érkezett Tórát ünnepeltek a Hegedűsben