Szentek és kiválasztottak, avagy a világ szolgái – jó szombatot!

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert szent vagyok Én, az Örökkévaló, a ti Istenetek.”
(Mózes 3. könyve, 19:1-2)

Aligha járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük: az elmúlt kétezer év antijudaizmusának és antiszemitizmusának mélyén ott lappangott és lappang a nem zsidó világ be nem vallott irigysége, féltékenysége és megdöbbenése amiatt, mert az Isten éppen a zsidóságot választotta ki és szentelte meg. Éppen őket…! Ezeket a különös, maguknak való, furcsa embereket! A kereszténység igyekezett is gyorsan lerázni magáról a zsidó „heksert”, és élesen elkülönítettev az Isten „régi” (értsd: a megvetett zsidókkal kötött) szövetségét az „új” (értsd: a megvetett zsidósággal közösséget nem vállaló) szövetségtől. 

Ma is vannak olyanok, nem is kevesen, akik a „kiválasztott” és „megszentelt” nép státuszát alapvetően félreértik. Akár rosszhiszeműségből teszik, akár tudatlanságból, az egész nyugati civilizációnak ártanak vele, tekintettel arra, hogy a nyugati civilizáció szakrális, kulturális és történelmi alapja éppen az a monoteista zsidó vallás, amelyből a kereszténység ága kihajtott. A napokban egy nyilvános rendezvényen nem kisebb tekintély, mint Darvas István főrabbi, az OR-ZSE elnöke fogalmazott – vélhetően szándékosan nyersen – ebben az ügyben: 

– Aki a kiválasztott nép fogalmához bármi mást társít, mint vallási előírást, az náci. A kiválasztottság egy bizonyos vallási feladatra vonatkozik, semmi másra.

Hasonlóképpen állhat a dolog a szentség fogalmával is. „Szentek legyetek” – szólítja fel az Örökkévaló a választott nép tagjait, amiből az következik, hogy az Örökkévaló számára nem kérdéses ennek a felszólításnak a kimenetele. Ami nem más, mint az: a zsidóság képes elérni a szentség állapotát. Ha a nép nem lenne képes rá, akkor az Örökkévaló erre nem szólítaná fel. De mi is a szentség? A Tóra híres Hertz-féle fordításában erről azt olvassuk:

„A rituális használatban a »szent« szó személyeket vagy tárgyakat illet, melyek a szentéllyel állnak összefüggésben, vagy vallási célokra vannak rendelve”. 

Ha tehát a „kiválasztottság” fogalma csak vallási feladatokra vonatkoztatható, akkor így van ez a „szentség” fogalmával is: vallási keretben értelmezendő. S mi ez a vallási keret? Az emberi teremtmény szolgálata a Tóra szavainak és szellemiségének megőrzésével és közvetítésével egy jó, élhető, kegyes és irgalmas, azaz Istennek tetsző, emberséges emberi világ elérésére és megvalósítására.

A kiválasztott nép a világ szolgája és gondnoka, amely nem a világ felett áll, hanem mellette és mögötte, szellemi, szakrális és vallási támaszték gyanánt. Ha feladatát beteljesíti, akkor valóban megszentelődik – de nem önmaga, hanem az Örökkévaló dicsőségére és a teremtett világ javára.

Jó szombatot!

---

Kapcsolódó hetiszakaszok

---