Mitől zsidó egy zsidó közösség, és mit is jelent a szolidaritás, ha azt zsidók gyakorolják?

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában rendezett vitaest-sorozat alkalmat teremt arra, hogy nyilvánosan körvonalazódjon a mai magyar zsidóságnak a mai magyar közélet fontos kérdéseihez való hozzáállása. Ennek jegyében a sorozat első rendezvényén „a zsidóság és az eutanázia”, a másodikon „a zsidóság és a demokrácia”, legutóbb pedig „a zsidóság és a szolidaritás” került terítékre. Az eseményen Büchler Tamás projekt koordinátor, Darvas István főrabbi, Kunos Zsuzsanna jogász, kriminológus és Schönberger Ádám közösségszervező, a Marom Klub Egyesület vezetője beszélgetett.

A vitaest szervezője és moderátora, Őri Ádám szerkesztő, újságíró a bevezetőjében azzal indokolta a – valóban hiánypótló – kezdeményezés elindítását, mert megfogalmazása szerint „az értelmes egyet nem értés kultúrája elveszni látszik”. Erre szép példát szolgáltatott a mostani fórum, hiszen a résztvevők „az értelmes egyet nem értés” szellemében fogalmaztak meg igen színvonalas és mélyenszántó gondolatokat – igaz, ami a szolidaritás életbevágó fontosságát illeti, abban pont nem volt köztük vita. Ám Darvas István főrabbi gondolatébresztő felvetései nagyban hozzájárultak az est szellemi izgalmának fenntartásához. Föltette például ezt az egyáltalán nem magától értődő kérdést:

– Mi a helyzet a zsidóknak a nem zsidókkal való szolidaritásával?

Ez azzal kapcsolatban hangzott el, hogy – mint a főrabbi kifejtette – a zsidóságon belül évszázadok óta létezik a szolidaritás gyakorlata annak érdekében, hogy az egyes személyek és közösségek a lehető legkisebb sérelmekkel vészeljék át a nehéz időket. 

– A nem zsidókkal való szolidaritás, a békességre való törekvés gondolata korán megjelenik a zsidó hagyományban, de nehéz megmondani, hogy milyen okból – magyarázta Darvas főrabbi. – Hiszen a békességre való törekvés vajon „csak” azt jelenti, hogy a zsidóság a saját érdekében igyekezzen jobb viszonyban lenni a nem zsidó világgal? Vagy pedig – mivel a Sálom (béke) az Isten egyik neve – azért kell-e a békesség útján járni, mert az egészen egyszerűen erkölcsi kötelesség a nem zsidók felé is? Nem akarok ünneprontó lenni, de hajlanék arra, hogy az előbbi lehetett a magyarázat.

A főrabbihoz hasonlóan Őri Ádám is izgalmas témákat vetett fel, így például megkérdezte a résztvevőket arról: az egyéni és a közösségi életben a szolidaritást vajon mennyiben befolyásolja a zsidóság „kiválasztott népként” meghatározott státusza? Ezzel kapcsolatban Darvas főrabbi idézte ezt az alapvetést:

– Aki a kiválasztott nép fogalmához bármi mást társít, mint vallási előírást, az náci. A kiválasztottság egy bizonyos vallási feladatra vonatkozik, semmi másra.

Ehhez csatlakozva Schönberger Ádám azt fejtette ki: éppen egy tórai kifejezéssel emelhető univerzális szintre a rászorulókkal szembeni szolidaritás, hiszen a Tóra szerint a zsidóság a nemzetek között a „papok királysága, szent nemzet”, amely tehát – a vallási feladatra való kiválasztottságában – nemcsak a zsidóságot, hanem más népeket is szolgálja. 

Őri Ádám kérdésére Büchler Tamás a Tikkun Olám (a világ megjobbítása, megjavítása) fogalmat hozta fel példaként, amely mára – mint fogalmazott – „fájdalmas közhellyé” vált. Holott 2008-ban, amikor egy konkrét projekttervet készítettek a Tikkun Olám jegyében, hiába házaltak vele zsidó közösségek vezetőinél, alig volt valaki, aki ismerte volna ezt a fogalmat. 

– A közhelyszerűségétől eltekintve a Tikkun Olám érdekes példa arra, hogy mennyire vagyunk privilegizáltak zsidó közösségként 2026-ban, s mennyire próbáljuk ehhez kapcsolni a háláchát vagy a zsidó eszmetörténetet – fejtette ki Büchler Tamás. 

Ehhez kapcsolódva Kunos Zsuzsanna azt idézte fel, hogy számára hajdani szarvasi táborozóként, madrichként mennyire erős élmény a Tikkun Olám, hiszen Szarvason sokszor foglalkoztak ezzel, ami azért is fontos, mert sokaknak éppen ez a tábor az első közösségi találkozás a zsidósággal. 

– Úgy vélem, hogy éppen ezért a Tikkun Olám „könnyű belépő a zsidóságba”, és nagy erénynek tartottam ennek a fogalomnak az átadását a gyerekeknek – mondta Kunos Zsuzsanna.

Darvas főrabbinak a Tikkun Olámmal kapcsolatban is lényeglátó észrevételei voltak: a zsidó hagyomány alapján feltette a kérdést, hogy egy zsidó embernek, ha vallásos és hagyománytisztelő, akkor kell-e világ jobbítása érdekében cselekednie; vagy pedig önmagában az is a világ jobbításának számít, ha az ember micvatartó?

Ugyanő volt, aki kinyitotta a vitát azzal kapcsolatban, hogy mitől zsidó közösség egy zsidó közösség? Ezt annak kapcsán tartotta szükségesnek tisztázni, hogy a viatest során felmerült az a kérdés: mennyire szolidáris ma a zsidó közösség? 

– A szolidaritás lényege, hogy a másikban felismerek valami olyasmit, ami mindannyiunkban közös és emberi – magyarázta. – De általában véve emberként, vagy mint konkrétan egy zsidó emberként vagyok szolidáris? Mert ha az utóbbiról van szó, akkor az üldözött kisebbségi tapasztalatok hordozóinak leszármazottjaként vagyok szolidáris azokkal, akik ma üldözött kisebbségiek? 

Schönberger Ádám ennek kapcsán kijelentette: a civilizáció alapja a szolidaritás – s ebben sem volt vita a résztvevők között. Mindannyian másként definiálták, hogy mitől zsidó egy zsidó közösség – igaz, abban egyetértettek: nem a vérségi kötelék az, ami egy zsidó közösséget összefűz. 

(Cikkünkben nem tudtunk teljes egészében kitérni a beszélgetés minden elemére, ezért a fentiek összefoglalónak tekinthetők. Javasoljuk, hogy legközelebb jöjjenek el minél nagyobb számban a Club Sababa vitaestjeire, mert a sorozat nem mindennapi szellemi izgalmakat ígér.)

Fotók: M. Schmidt János

A kiemelt képen balról jobbra: Őri Ádám, Darvas István, Kunos Zsuzsanna, Büchler Tamás és Schönberger Ádám

---