Rubin Eszter: Az Ördög Pradát visel rejtett zsidó története

Az egész történet meglepően mélyen gyökerezik a zsidó identitásban. Az ördög Pradát visel, és valószínűleg héberül is beszél

A 2006-os filmben Anne Hathaway mint Andy Sachs, egy bölcsészlány, aki bekerül a divatvilág Mordorjába, és Meryl Streep mint Miranda Priestly, minden idők egyik legfélelmetesebb főnöke. A filmből azonban szinte teljesen eltűnt valami, ami az eredeti regényben nagyon hangsúlyos, a zsidóság.

A The Devil Wears Prada című könyvet Lauren Weisberger írta 2003-ban, saját Vogue-os tapasztalatai alapján. És a könyvben Andy Sachs nem csak egy általános outsider girl, hanem konkrétan egy zsidó outsider, aki beszél héberül a családja pedig lazacos bagelt eszik ünnepi alkalmakkor.

A regény explicit módon emleget Jewish mother guilt-t, és a karakter egész neurotikus, túlteljesítő, bűntudattal hajtott személyisége nagyon ismerős lehet az amerikai zsidó kultúrából. A filmben azonban ebből gyakorlatilag semmi nem maradt.

A könyvben Miranda Priestly valójában Miriam Pirchek néven születik London East Endjében, egy szegény ortodox zsidó családban, a divatipar jéghideg istennője eredetileg egy ortodox zsidó munkásosztálybeli lány. És ez nem egy mellékes háttérinformáció, hanem a karakter teljes identitása erre épül. Miranda a könyvben lényegében egy klasszikus asszimilációs történet főszereplője, aki megváltoztatja a nevét, elhagyja az akcentusát, elszakad a családjától és új identitást épít magának Párizsban és New Yorkban. Olyannyira, hogy amikor Andy megemlíti neki, hogy beszél héberül, Miranda majdhogynem megvetően reagál.

A filmben Miranda egyszerűen egy diktatórikus divatfőnök, a könyvben viszont olyasvalaki, aki saját múltját próbálja eltörölni, és ettől sokkal tragikusabb figura lesz.

A történet másik érdekes rétege az, hogy a főszereplő, Andy és a szerző, Lauren Weisberger között rengeteg a párhuzam. Weisberger tényleg a Vogue-nál dolgozott Anna Wintour asszisztenseként, tényleg zsidó családból származik, és abszolut kívülállónak érezte magát a divat elitista világában. Ez a kulturális outsider érzés sok zsidó olvasónak nagyon ismerős.

A divatipar, bár paradox módon tele van zsidó alkotókkal, fotósokkal, szerkesztőkkel és designerekkel, mégis gyakran olyan közeget működtet, amelyben az asszimiláció szinte elvárás. Miranda története emiatt sokkal több, mint egy gonosz főnök sztori, ez egy olyan nő története is, aki saját identitását próbálta levetkőzni a siker érdekében.

A film forgatókönyvírója, Aline Brosh McKenna később nyíltan beszélt arról, hogy a karakterek zsidóságát húsz évvel ezelőtt egyszerűen nem lehetett volna ennyire direkt módon megmutatni egy mainstream stúdiófilmben. Pedig Brosh McKenna maga is zsidó családból származik, édesapja holokauszt-túlélő volt, édesanyja izraeli bevándorló.

Később ő alkotta meg a Crazy Ex-Girlfriend című sorozatot is, amely már sokkal nyíltabban és önironikusabban foglalkozott zsidó identitással, szorongással, perfekcionizmussal és női megfelelési kényszerrel. Visszanézve szinte látszik, hogy az Ördög Pradát visel bizonyos elemei ennek előfutárai voltak.

És van még egy furcsa popkulturális mellékszál is, rengetegen látják úgy, hogy Anne Hathaway egy kissé zsidó energiájú, ami persze pusztán kulturális érzés. A göndör haj, az intellektuális esetlenség, a neurotikus humor, az outsider-vibe sok amerikai néző számára összekapcsolódtak bizonyos zsidó női karaktertípusokkal. Érdekes módon Hathaway később több zsidó karaktert is játszott, a valóságban pedig zsidó családba házasodott, és több interjúban beszélt arról, hogy anyósa inspirálta bizonyos szerepeiben. Mindez utólag még érdekesebbé teszi Andy Sachs castingját.

Bár a könyv konkrét identitásrétegei eltűntek, a film mélystruktúrájában mégis rengeteg zsidó kulturális elem maradt, úgy mint a neurotikus túlteljesítés, státuszszorongás, asszimilációs vágy, intellektuális outsider-lét, bűntudat, anyai nyomás, bizonyítanom kell, hogy elég jó vagyok energia.

És persze az alkotóknak is rengeteg a zsidó kapcsolódása, Lauren Weisberger,

Aline Brosh McKenna, David Frankel rendező, sőt maga Anna Wintour környezete is erősen kapcsolódott ehhez a kulturális közeghez.

A The Devil Wears Prada azért öregedett ennyire jól, mert sokkal intelligensebb film annál, mint aminek elsőre tűnik, nemcsak a divatról szól, nemcsak egy toxikus főnökről szól, hanem identitásról, asszimilációról, a siker áráról és arról, milyen érzés kívülállóként bekerülni egy elit világba, amely egyszerre taszít és vonz. Vagyis nagyon sok szempontból egy klasszikus amerikai-zsidó történet.

---