Betöltés...
  /  

Mit ünneplünk tu beávkor? Több mint a „zsidó Valentin-nap”

A zsidó hagyomány szerint kevés olyan örömteli nap létezik, mint áv hónap 15-e, vagyis tu beáv. A Talmud egyenesen úgy fogalmaz: Izrael népének nem volt két nagyobb ünnepe jom kippurnál és tu beávnál. Míg az engesztelés napjának kiemelkedő jelentősége magától értetődőnek tűnik, elsőre talán meglepő, hogy a nyár közepére eső tu beáv ilyen előkelő helyet kapott a hagyományban.

Napjainkban tu beávot gyakran „a zsidó Valentin-napként” említik, hiszen Izraelben ez a nap a házasságkötések, romantikus gesztusok és közösségi események egyik kedvelt időpontja lett. Az ünnep eredeti jelentése azonban jóval összetettebb: nem csupán a szerelemről, hanem az egységről, a közösségi kapcsolatok helyreállításáról és az Örökkévalóhoz való közeledésről szól.

A Talmud (Táánit 30b–31a) több történelmi eseményt is felsorol, amelyek ehhez a naphoz kapcsolódnak. Ekkor oldották fel a törzsek közötti házassági korlátozásokat, megszűnt a Benjámin törzsével szembeni korábbi tilalom, véget ért a pusztai nemzedék halála, Hósea király eltávolíttatta a Jeruzsálembe vezető utakat elzáró őrséget, eltemethették a betári vérengzés áldozatait, valamint befejeződött a következő évi áldozatokhoz szükséges oltárfa összegyűjtése.

Első pillantásra ezek az események nagyon különbözőnek tűnnek, valójában azonban közös üzenetet hordoznak: a megosztottság végét és az egység helyreállítását.

Tu beáv legmélyebb jelentése a kiengesztelődés. Nemcsak az emberek közötti kapcsolatok rendeződéséről szól, hanem az Örökkévaló és Izrael kapcsolatának megújulásáról is. A zsidó hagyomány szerint a Szentély pusztulásának egyik legfőbb oka az alaptalan gyűlölet és a belső viszály volt. Éppen ezért különös jelentősége van minden olyan pillanatnak, amikor a széthúzást ismét a közösségben gondolkodás váltja fel.

Amikor megszűntek a törzsek közötti korlátozások, a zsidó nép különböző részei újra kapcsolódni tudtak egymáshoz. A pusztai nemzedék halálával lezárult egy fájdalmas korszak, és helyreállt az Örökkévaló kegyelme. A Jeruzsálembe vezető utak megnyitása pedig ismét lehetővé tette, hogy a nép felkeresse a Szentélyt, vagyis újra közelebb kerüljön Istenhez.

A Misna egy különleges szokást is megőrzött erről a napról. Tu beávkor Jeruzsálem hajadon lányai kölcsönkapott fehér ruhákba öltöztek, kivonultak a szőlőskertekbe, táncoltak, és itt születtek meg a házasságok. A kölcsönzött ruháknak gyakorlati és szimbolikus jelentésük is volt. Mivel mindenki kölcsönruhát viselt, nem lehetett különbséget tenni gazdag és szegény között, senki sem szégyenkezett szerényebb anyagi helyzete miatt. Ugyanakkor a kölcsönadás a bizalom, a barátság és az összetartozás szimbóluma is lett.

A Misna szerint a táncoló lányok a fiatal férfiakat is arra biztatták, hogy ne csupán a külső szépséget keressék, hanem a valódi értékeket: a jó családi hátteret és a megfelelő jellemet. Így tu beáv a házasság kapcsán sem pusztán romantikus ünnep volt, hanem az értékeken alapuló kapcsolatok fontosságára hívta fel a figyelmet.

A Talmud a jövő világát is ezzel a nappal kapcsolja össze: a hagyomány szerint az igaz emberek egy körben fognak táncolni, miközben az Örökkévalóra mutatnak, és azt mondják: „Íme, Ő a mi Istenünk, akiben reménykedtünk.” A kör ősidők óta az egyenlőség és az egység jelképe. Nincs eleje és vége, nincs kitüntetett helye. Mindenki ugyanakkora távolságra áll a középponttól. A rabbinikus magyarázat szerint ez azt fejezi ki, hogy az eljövendő világban teljes harmónia uralkodik majd, és minden igaz ember képes lesz megérteni a másik nézőpontját.

Nem véletlen, hogy a Talmud jom kippurral együtt említi tu beávot. Mindkét nap a megbocsátásról szól. Jom Kippur az aranyborjú bűnének megbocsátását idézi fel, míg tu beáv ahhoz kapcsolódik, hogy lezárult a kémek bűne miatt kiszabott büntetés időszaka.

A hagyomány szerint ezen a napon különösen a nők örültek, hiszen sem az aranyborjú készítésében, sem a kémek bűnében nem vettek részt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tu beáv a házasság és a családalapítás ünnepévé vált.

A Tu beÁvhoz kapcsolódó események között szerepel a betári vérengzés áldozatainak eltemetése is. Bár a tragédia önmagában mérhetetlen volt, a hagyomány mégis hálával emlékezik arra, hogy végül méltó temetést kaphattak az elesettek. A bölcsek szerint ez arra tanít, hogy a legsötétebb időszakokban is érdemes észrevenni a legkisebb jót is. Ez a szemlélet nemcsak az ember és Isten kapcsolatát erősíti, hanem az emberi kapcsolatokat is. Egy házasság vagy bármely tartós kapcsolat sem csupán a nagy gesztusokon múlik, hanem azon is, hogy képesek vagyunk-e értékelni a mindennapok apró figyelmességeit és szeretetmegnyilvánulásait.

Nem véletlen az sem, hogy tu beáv közvetlenül tisá beáv, a Szentély pusztulását gyászoló nap után következik. A zsidó hagyomány ezzel is azt üzeni: a pusztulás után mindig lehet újrakezdés, a gyász után pedig elérkezhet a vigasz és a remény ideje. Ezért vált tu beáv az évszázadok során a szeretet, a megbékélés és az új kezdetek ünnepévé. Arra emlékeztet, hogy a valódi öröm nem csupán a nagy történelmi fordulatokból fakad, hanem abból is, amikor sikerül helyreállítani kapcsolatainkat – egymással és az Örökkévalóval.

Idén tu beáv idén a polgári időszámítás szerint július 29-én, azaz ma este köszönt be, és holnap, csütörtökön este megy ki.

A cikk Shira Smiles Naaleh.com oldalon megjelent tanítása alapján készült.

Zucker-Kertész Lilla


Témák:
Ezek is érdekelhetnek