Miért szerepel kétféle indok a szombat parancsolatára a hetiszakaszban?

A Tórában először a Szináj-hegyi kinyilatkoztatáskor azt olvassuk, hogy a szombatot azért kell megszentelnünk, mert az Örökkévaló hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken pedig megpihent. A Vöetchánán hetiszakaszban azonban már egy másik magyarázat jelenik meg: a szombat az egyiptomi kivonulás emléke is, hiszen Isten hatalmas kézzel szabadította ki Izrael népét a szolgaságból.

Felmerül a kérdés: ha mindkét indok igaz, miért külön-külön hangsúlyozza őket a Tóra?

A középkori bölcsek közül Maimonidész szerint az elsődleges ok továbbra is a teremtés emlékezete. Az egyiptomi kivonulás azért bizonyítja a teremtő Istent, mert a tíz csapás során az Örökkévaló megmutatta: aki a természet törvényeit felül tudja írni, az maga alkotta a természetet is. Ezért a Szináj-hegynél még a teremtés áll a középpontban, Mózes későbbi összefoglalásában pedig a kivonulás szolgál ennek megerősítésére.

A haszid gondolkodás egyik jelentős műve, a Sém Misömuel azonban más irányból közelíti meg a kérdést. Egy híres történetet idéz a kocki rebbe és p’szichai Bunim rabbi között. Amikor Bunim rabbi megkérdezte a kocki rebbét, mi ösztönzi leginkább az Örökkévaló szolgálatára, a rebbe Jesája próféta szavait idézte: „Emeljétek föl szemeteket az égre, és lássátok: ki teremtette mindezt?” Vagyis számára a teremtett világ szemlélése vezetett el Istenhez. Bunim rabbi viszont azt válaszolta, hogy számára a legmélyebb élményt az egyiptomi kivonulás jelenti. Nem a világmindenség nagyszerűsége, hanem az a személyes kapcsolat, amelyet az Örökkévaló népével kialakított, amikor kiszabadította őket a szolgaságból.

A két megközelítés valójában nem zárja ki egymást. A judaizmus egyszerre beszél az egyetemes Teremtőről és Izrael Istenéről, aki belépett a történelembe, és különleges szövetséget kötött népével. A kérdés inkább az, hogy az ember melyik úton tud közelebb kerülni hozzá.

Maimonidész úgy írja, hogy az istenfélelem és az istenszeretet a teremtett világ csodáinak szemléléséből fakadhat. A Sém Misömuel azonban rámutat: a Tóra újra és újra az egyiptomi kivonulás emlékezetére szólít fel. Számos micva kötődik hozzá, míg a teremtésre való emlékezés jóval ritkábban jelenik meg ilyen hangsúllyal.

Ennek oka szerinte az emberi természetben rejlik. A legtöbb ember számára könnyebb egy személyes történeten keresztül kapcsolódni az Örökkévalóhoz, mint filozófiai úton felismerni a Teremtőt a világegyetem rendjében. Az egyiptomi kivonulás nem csupán történelmi esemény, hanem annak bizonyítéka, hogy Isten belép az ember életébe, megszólítja, vezeti, és a Tóra által ma is kapcsolatban marad vele.

A Tóra tanulmányozása és a micvák gyakorlása nem csupán vallási kötelesség, hanem az a híd, amelyen keresztül eljuthatunk a teremtés mélyebb megértéséhez is. Először a személyes kapcsolatot kell felépíteni, és csak ezután válhat igazán átélhetővé az a felismerés, hogy az egész világ az Örökkévaló jelenlétéről tanúskodik.

Érdekes gondolat, hogy a messiási korban ez a sorrend megfordulhat. A hagyomány szerint akkor az emberiség olyan tisztán fogja érzékelni Isten jelenlétét a teremtett világban, hogy nem lesz szükség ugyanazokra a spirituális kapaszkodókra, amelyekre ma még szükségünk van. A világ maga válik majd az isteni jelenlét nyilvánvaló bizonyítékává.

A Vöetchánán hetiszakaszban Mózes már nem a Szináj-hegynél álló, rendkívüli lelki magasságban lévő nemzedékhez beszél. Negyven év pusztai vándorlás után egy olyan közösség előtt áll, amely megélte a kudarcokat, a bizonytalanságot és a botlásokat is. Ezért hangsúlyozza az egyiptomi kivonulást: azt az élményt, amely minden zsidó számára személyes kapaszkodót jelenthet.

A tanítás ma is időszerű. A modern ember könnyen hiheti, hogy pusztán a tudomány vagy a világ működésének megértése elvezetheti a Teremtő felismeréséhez. A zsidó hagyomány azonban arra figyelmeztet: a hit nem csupán intellektuális felismerés, hanem élő kapcsolat. E kapcsolat alapja a Tóra, a micvák gyakorlása és annak tudata, hogy az Örökkévaló nemcsak a világ Teremtője, hanem népe történetének és minden ember életének kísérője is.

_{A cikk a Naaleh.com oldalon megjelent, Rabbi Hershel Reichman: The Second Version of Aseret Hadibrot című tanítása alapján készült.}

---