Litvánia: Hetven év után ismét látható a vilnai Nagy Zsinagóga központi bimája
Csaknem hetven éven át egy szovjet kori épület fedte Litvánia fővárosában, Vilniusban az egykori Nagy Zsinagóga maradványait. A város a zsidó történelemben Vilna néven vált ismertté, innen ered a zsinagóga hagyományos elnevezése is. Miután tavaly elbontották az egykori óvodát, a régészek először férhettek hozzá összefüggően az épület központi részéhez. Az elmúlt hetekben teljes egészében feltárták a bimát, azt az emelvényt, ahonnan egykor a Tórát olvasták.
A feltárás során előkerültek a fő imaterem és a női karzat további részletei, valamint a virág- és geometrikus motívumokkal díszített, színes terazzópadló maradványai. A régészek egy fémtáblát is találtak a Tízparancsolat szövegével.
A legszemélyesebb leletek mégis azok a kis fémtáblák, amelyek egykor a zsinagóga fából készült ülőhelyeit jelölték. Férfiak és nők nevei szerepelnek rajtuk, de a közösség jótékonysági szervezetének tisztségviselői is megjelennek a feliratokon. Az egyik tábla egy Gitel Klachek által adományozott ülőhelyhez tartozott. A felirat szerint az asszony néhai férje, Yechezkel a város sámesze volt, vagyis a zsinagóga és a hitközség mindennapi működésének gyakorlati feladatait látta el. A Klachek család több üzletet is működtetett a Nagy Zsinagógát övező utcákban.
A romok közül a vallási és családi élet tárgyai is előkerültek: egy pészahi szédertál töredékei, a gefilte fish felszolgálására használt edény és egy sóletfőző fazék. Apró tárgyak, amelyek közel hozzák az egykori vilnai zsidó otthonok ünnepeit, ízeit és hétköznapjait.
A Nagy Zsinagógát a 17. század első felében emelték, miután a korábbi, fából épült imaház elpusztult. A reneszánsz és barokk jegyeket viselő épület évszázadokon keresztül a litvániai zsidóság egyik legfontosabb vallási központja volt. A zsinagóga a Shulhoyf néven ismert közösségi negyed közepén állt, kisebb imaházak, tanházak, rituális fürdők, kóser üzletek és a híres Strashun-könyvtár szomszédságában.

A második világháború előtt Vilniusban mintegy 60–70 ezer zsidó élt, akik a város lakosságának csaknem negyven százalékát alkották. Vilna a zsidó vallási tanulás, a jiddis és a héber kultúra, valamint a sokszínű szellemi és politikai élet egyik meghatározó európai központja volt. A városban megközelítőleg százhatvan zsinagóga és imaház működött.
A német megszállást követően, 1941-ben a Nagy Zsinagógát kifosztották és felgyújtották. A háború végén az épület súlyosan megrongálódva, de még mindig állt, és helyreállítható lett volna. A szovjet hatóságok azonban 1955 és 1957 között lebontották a romokat, majd 1964-ben óvodát emeltek a helyükre.
A zsinagóga egykori padlószintje mélyebben feküdt az utcánál. Ennek köszönhető, hogy az épület alsó részei túlélték a bontást, és a későbbi építkezés sem semmisítette meg őket teljesen. A terület régészeti kutatása 2011-ben kezdődött; a bima első maradványait 2018-ban találták meg, teljes feltárására azonban csak a szovjet kori épület 2025-ös elbontása után nyílt lehetőség.
A mostani, immár hatodik ásatási évadot az Izraeli Régészeti Hatóság és a litván kulturális örökségvédelmi szervezet szakemberei vezetik a Good Will Foundation támogatásával, a Litván Zsidó Közösséggel együttműködésben. A kutatás egyik vezetője, Jon Seligman számára a munka személyes jelentőséggel is bír: családja Vilnius környéki településekről származik.
A Nagy Zsinagóga és a hozzá tartozó közösségi negyed maradványait 2023-ban országos jelentőségű, védett kulturális örökségi helyszínné nyilvánították. A tervek szerint a romokat megőrzik és látogathatóvá teszik. A helyszín végleges kialakításáról még zajlanak az egyeztetések; az elképzelések között egy olyan zsidó kulturális és közösségi központ létrehozása is szerepel, amelyben az eredeti maradványok is megtekinthetők lennének.
A mostani feltárás különös aktualitást ad az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) közelmúltbeli litvániai tanulmányútjának. Az egyetem egyházi/felekezeti közösségszervező alapszakos hallgatói és tanárai július 1–5. között, Goldmann Márta szakfelelős kezdeményezésére jártak Vilniusban. Bejárták a régi zsidó negyedet, felkeresték a Vilnai Gáon sírját, valamint a vilniusi és a šeduvai zsidó történeti múzeumot. Ellátogattak a litván főváros egyetlen ma is működő zsinagógájába is, ahol a helyi közösség tagjaival közösen elköltött sábeszi vacsorán a litvániai zsidó élet jelenét is közelebbről megismerhették. A tanulmányútról korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk.
A korábbi ásatások leleteiből Vilniusban jelenleg is kiállítás látható. A Litvániai Zsidó Kultúra és Identitás Múzeumában december 27-ig látogatható A vilnai Nagy Zsinagóga feltárása című tárlat régészeti tárgyak, feliratos táblák, fényképek és rekonstrukciók segítségével mutatja be az elpusztított zsinagógát és a körülötte egykor létezett zsidó világot.
A bima a mostani feltárás leglátványosabb lelete, az apró névtáblák azonban talán még közelebb hozzák az egykori közösséget. Általuk az itt imádkozó emberek ismét név szerint vannak jelen Vilnius történetében.
A The Times of Israel, Jewish Heritage Europe, Vilna Gaon Museum of Jewish History írásai alapján
Címlapkép: A vilnai Nagy Zsinagóga belső tere a 18. század végén. Franciszek Smuglewicz ábrázolása nyomán készült grafikai címlapváltozat.
Kapcsolódó cikkek
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
Mi van, ha magunkon nevetünk? – Réz András az UNSEREINER-ről