Joseph Kosma – A magyar zsidó zeneszerző, aki meghódította a francia sanzon világát

Kosma Budapesten született egy zeneértő családban, nagymamája Liszt Ferenc tanítványa volt. A 11 éves korában már saját darabokat komponáló kisfiút Weiner Leó biztatására tovább tanították zenére, és később Weiner lesz egyik mestere a Zeneakadémián is, miután a numerus clausus miatt nem vették fel a bölcsészkarra, hogy irodalmat és filozófiát hallgasson. Zeneszerzés szakon végzett, először az Operaházban Sergio Failoni mellett kezdett dolgozni, majd egy kis avantgárd társulat, a Cikk-Cakk művészeti vezetője lett. 1929-ben Berlinbe kapott ösztöndíjat, ahol Hanns Eisler (1898-1962) zeneszerzőnél tanult, és itt ismerkedett meg Bertolt Brechttel és Kurt Weillel is.

Kosma már magyarországi gimnáziumi évei alatt rendszeresen szembesült antiszemita támadásokkal, amit a numerus clausus és az első világháború utáni időszak egyéb antiszemita jelenségeinek keserű tapasztalata követett, 1933-ban pedig a nácizmus miatt kellett elhagynia Berlint. Ekkor költözött feleségével Párizsba, és kötött barátságot kötött az egyik legnépszerűbb francia költővel, Jacques Prévert-rel (1900-1977). Noha Kosma többek között Louis Aragon, obert Desnos, Guillaume Apollinaire és Paul Éluard verseit is megzenésítette; a legtöbbet Prévert-rel dolgozott együtt. Prévert mutatta be a híres rendezőnek, Marcel Carnénak is. Kosma Carné, de Jean Renoir filmjeihez is rendszeresen írt zenét, többek között a La Grande Illusion (magyar címén: A nagy ábránd) zenéjét is Kosma írta.

A német megszállás elől vidékre menekült, de ott is rendszeresen dolgoziott, ekkor született meg Carné két leghíresebb filmjéhez, a Les Visiteurs du soir (magyarul: A sátán követei) és a Les enfants du Paradis (magyarul A szerelmek városa) című filmekhez írt zenéje. Kosma csatlakozott az ellenálláshoz, megsebesült, és Párizs felszabadítása után, 1944 októberében tért vissza Párizsba. A szerelmek városa már elismert zeneszerzővé tette, de miután megzenésítette Prévert Paroles (Szavak) című kötetének verseit, a legnépszerűbb zeneszerzők egyike lett.

Az említett kötet egyik verse a Hulló falevelek is, a versből született dalt Yves Montand-tól Frank Sinatrán és Oscar Petersonon át a rock fenegyerekéig, Iggy Popig bezárólag a legkülönbözőbb zenei műfajok képviselői dolgoztaék fel, énekeltek és éreztek magukénak. Cosma dalai megújították a francia sanzont, de nem adta fel komolyzenei munkásságát sem, zenekari vagy vokális műveibe a folklórt vagy az avantgárd zene kísérleteit is adaptálta. Népdalfeldolgozásokat és népzene által inspirált zongoraműveket, baletteket és operákat is írt, Elektronikus szerelem című vígoperáját 1963-ban a Magyar Állami Operaházban is bemutatták.

Kosma egyike volt azon közép- vagy kelet-európai zsidó családi gyökerekkel rendelkező zeneszerzőknek és előadóknak, akik a francia zenekultúrát formálták, a komolyzenétől a szórakoztatózenéig. Bár jelentős komolyzenei munkássága is, neve elsődlegesen a sanzonokkal és a filmzenével forrott össze, mindenekelőtt a Hulló falevelekkel, amely hasonlóan Seress Rezső Szomorú vasárnap című dalához, a populáris zene meghatározó, nemzedékeket, nyelveket, kultúrákat és zenei stílusokat átívelő és összekötő darabjává vált.

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:

• Fleuret, Maurice. 1989. Kosma Joseph, 1905-1969: un homme, un musicien, Paris, La Revue musicale, La Revue Musicale, Paris.
• Henschel, Alice. 2022. “Les Feuilles mortes” de Prévert et Kosma. À propos de l’expérience du temps et de l’amour dans la chanson française. In: Volume ! 19., pp. 209-226.
• online hozzáférés: https://journals.openedition.org/volume/10367
• Miran, Françoise. 2018. C’est une chanson: biographie de Joseph Kosma. L’Harmattan, Paris.
• Roten, Hervé (é.n), Kosma, Joseph (1905-1969),
• in: https://www.iemj.org/en/kosma-joseph-1905-1969/

---