Jonathan Sacks: Az isteni elhívás soha nem lehet a véletlen műve
A Jonathan Sacks rabbi gondolatait megosztó sorozatunkban ezúttal egy szójáték kerül a fókuszba a VÁJIKRÁ hetiszakasz kapcsán. A héber vájikrá („és szólította [Isten Mózest]”) és a vajikar („és úgy adódott/véletlenül történt”) közötti különbség egyetlen betű (egy néma alef). Ennek megvan a maga spirituális súlya, hiszen rámutat az isteni megszólítás és a vak véletlen között húzódó, néma szakadékra.
„A Tóra azt üzeni nekünk: ne várjátok, hogy Isten jelenléte a történelemben mindig olyan egyértelmű és félreérthetetlen lesz, mint amilyen az egyiptomi kivonuláskor vagy a Nádas-tenger kettéválásánál volt. Jelenlétének felismerése sokszor a saját érzékenységünkön múlik. Aki keresi, az meg fogja látni, aki figyel rá, az meg fogja hallani. De ehhez előbb akarni kell látni és akarni kell hallani. Ha azonban úgy döntünk, hogy minderről nem veszünk tudomást, akkor a vájikrá (az elhívás, a megszólítás) nem lesz más, mint vajikar (merő véletlen). Akkor tűnhet a történelem puszta véletlenek sorozatának, amikor az ember nem hallja meg a megszólítást.”
Forrás: RabbiSacks.org
Kapcsolódó hetiszakaszok
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
