Binjomin rabbi a sékelek szombatjáról

A mostani szombat lesz az első a négy különleges szombat közül: a sékelek szombatja (Sábát Sekálim). Ilyenkor olvassuk fel a Tórából azt a részt, amikor Mózes így számlálja meg a népet: mindenki adományozzon fél sékelt, a befolyt összeget a Szentélyre latára kell fordítani engesztelés lesz a lelkükért. De miért van szükség engesztelésre? Ezt a kérdést járja körül Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda körzet rabbija.

Közösséghez tartozni nemcsak lehetőség, de nagy felelősség is.

A mostani szombat lesz az első a négy különleges szombat közül: a sékelek szombatja (Sábát Sekálim). Ilyenkor olvassuk fel a Tórából azt a részt, amikor leírja, hogy Mózes hogyan számlálja meg a népet: mindenki adományozzon fél sékelt. Ne adjanak se többet, se kevesebbet. Ebből megtudható, hogy hányan vannak. A befolyt összeget pedig a Szentély szolgálatára kell fordítani, és „engesztelés lesz a lelkükért” (Mózes 2., 30:16).

De miért van egyáltalán szükség engesztelésre?

A számlálás végeredménye az lesz, hogy számszerűsítve is meg fogják tudni, hogy milyen sokan vannak. Ez egy felemelő dolog, mert az ember érzi, hogy olyasminek részese, ami nagyobb nála. Nagyobbnak és erősebbnek érzi magát a közösség részeként.

Azt mondják, hogy amikor az ember a közösségben van, az azért nagy érdem, mert amíg az egyedül van – például egyedül imádkozik –, akkor az Örökkévaló alaposabban megvizsgálja: ki is az az ember, aki ilyesmit mer kérni?

Ezért mondják Bölcseink, hogy inkább közösségben imádkozzunk, mert ott az Örökkévaló sem vizsgálja meg annyira az egyes embereket, hanem a közösségre egészként tekint, így az ima is könnyebben elfogadtatik.

De ennek az ellenkezője is igaz: van a közösségnek egy olyan ereje, hatalma, ami az egyénnek nincs meg. A közösség félelmetesebb. Ezért ha közösségnek vagy a tagja, akkor te is félelmetesebb vagy, és nagyobb szükséged van az engesztelésre.

Például ha egyedül megy az utcán egy egyszerű kis zsidó ember, és látja, hogy sok szélsőséges futballszurkoló jön vele szemben, akkor igen kicsire összehúzza magát, hogy észre se vegyék, vagy elkerüli őket.

Nem sokszor gondolunk bele, de más népeknek is lehet ilyen érzésük, amikor nagy és erős zsidó közösségeket látnak, még akkor is, ha tőlünk igen távol áll az, hogy fizikai fenyegetést jelentsünk másokra.

Mégis, pusztán az a tény, hogy együtt többre vagyunk képesek, erőssé és félelmetessé tesz minket. Ezért írja a Tóra azt, hogy adjatok egy fél sékelt „engesztelni a lelketekért”, és ezért kell ennek az összegnek a Szentély szolgálatára mennie. Ugyanis ezzel határozzuk meg a közösség alapvető irányát: hogy egy magasztos és szent cél érdekében egyesültünk.

Azért is ilyenkor olvassuk ezt a részt a Tórából, mert a Szentély idején, áldozatok számára gyűjtött fél sékelek emlékére ma is szoktunk háromszor fél sékelt adományozni, Purim ünnepe előtt 1-2 nappal. Idén ennek március 21-én, csütörtökön délután, Eszter böjtje napján, a délutáni ima előtt jön el az ideje.