Mózes búcsúzóul énekel Izraelnek – Jó Szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 18 óra 34 perckor köszönt be, a királynő holnap este 19 óra 36 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a Háázinu hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

A hosszú út végére értünk, Mózes életének és – egyetlen hetiszakasz híján – az egész Tórának a végére. Hosszú záróbeszéde végén Mózes – mielőtt felmegy a Nébó hegyére meghalni – énekel még egyet a zsidóknak, a népének.

Egy szülőről, apáról vagy anyáról énekel, aki megharagszik engedetlen gyermekére, megbünteti, aztán mindig, következetlen módon megbocsát neki újra. Isten Izrael iránti szeretetéről énekel, amelynek ő volt a legközelebbi tanúja. A szeretetről szóló dal eléneklése szinte az utolsó dolog, amelyet Mózes ezen a földön csinál, aztán már csak megáldja népét, az énekkel búcsúzik el Izraeltől. Azt kéri, jegyezzék meg ezt az éneket. Énekelni tanítja őket, mielőtt harcolni mennek az országért, mint egy csapat kisiskolást. 

Azt, amiről az egész Tóra szól, az Isten és az ember közötti szeretetről, utoljára még nem elmondja, hanem elénekli. Rengetegszer elismételte már, szinte az unalomig, de nem biztos benne, hogy átment. Úgyhogy az aggastyán, élete legutolsó perceiben, elénekli néhány strófában a Tórát, hogy megrökönyödött népe biztosan soha ne felejtse el. 

Képzeljük el az arcokat, a gyászra készülőknek, Mózes utolsó percei döbbent tanúinak meglepetését. Mózes élete a legkomolyabb életek egyike volt a földön, és ő énekelve búcsúzott tőle. Ezt tanította nekünk még utoljára, hogy hogyan kell énekelve meghalni és közben még megnyitni mások szívét a dallal néhány mindeddig feleslegesen ismételt jó tanács előtt.

Tanuljunk meg énekelve búcsúzni, elengedni, úgy távozni, hogy nem a fájdalmat hagyjuk hátra magunk után, hanem a derűt. Úgy elmenni, hogy minél többet hagyjunk itt, és mégis minél kevésbé hiányozzunk.

Jó szombatot.