Múltunk és jövőnk összeköt bennünket, ahogyan Magyarország és Izrael szeretete is – mondta Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke szerda este Budapesten, Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Dohány utcai zsinagógában és a Mazsihisz székházában tett látogatásán.
Fotó: Mohai Balázs / MTI
Az alábbiakban Heisler Andrásnak a Goldmark teremben elhangzott beszédét közöljük.
A magyarországi zsidóság történetében a mai az első alkalom, amikor egyszerre két miniszterelnököt lát vendégül a magyar zsidó közösség. Az eseményről ezért már most elmondhatjuk: történelmi. S egy történelmi eseménynek történelmi helyszínként a Goldmark terem ad otthont. A Goldmark terem, ahol 1939-1944 között működött az úgynevezett „Művészakció”. Ebben az időben ugyanis a Horthy-korszak zsidó törvényei miatt zsidó emberek, zsidó származású magyar színészek máshol nem, csak itt, ezen a pódiumon léphettek fel.
Köszöntőmben a földrajzilag két távoli ország közötti legerősebb hídról, a magyarországi zsidóság összekötő szerepéről fogok beszélni.
Múltunk és jövőnk összeköt bennünket, ahogyan Magyarország és Izrael szeretete is. Történelmünk itt van a teremben, hiszen itt ül köztünk közösségünk néhány megbecsült tagja, olyanok, akikkel megtörtént az elmondhatatlan, akik elszenvedői voltak a mindent elsöprő gyűlöletnek. Velünk hallgatják majd a magyar és a zsidó állam vezetőjének szavait. Miniszterelnök Urak! Önök mögött ott ül a 92 éves édesanyám is, aki 45-ben Auschwitzból jött haza. És itt van velünk a jövő generációja is. Azok, akik rendszeresen látogatnak Izraelbe, dolgoznak, vagy tanulnak az ottani egyetemeken. Ők azok, akik a két ország kapcsolatát majd tovább fejlesztik. Túlélőink és a fiatalok: ők a mi hídjaink, korok és országok között.
Herzl Tivadar szülőhelye, Magyarország, megbízható partnere Izraelnek. Az izraeli gazdaság fejlődésére veszélyes bojkott mozgalmak ellen a magyar kormány állt ki elsőként Európában a vitatott területekről érkező áruk külön megjelölésének elutasításával. A magyar kormány, kérésünkre egyértelművé tette, a vallásszabadság részének tekinti a zsidó vallás alapjait jelentő körülmetélés és a kóser vágás jogát, miközben az Európai Unió több országában ezt megkérdőjelezik. Együttműködésünk sikeres az oktatás területén is. De a tegnapi tárgyalások szerint a két ország kulturális, gazdasági kooperációja is kiváló. A legutóbbi Zsidó Közösségi Kerekasztal ülésén kértem, Magyarország ismerje el Izrael fővárosaként a három monoteista világvallásnak otthont adó Jeruzsálemet.
Mi reménykedünk…
Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége mindig segítette és a jövőben is segíteni fogja Magyarország és Izrael barátságát. Jók a magyar-izraeli kapcsolatok. De közben mindig vannak a közösségünk életét zavaró jelenségek, melyekről őszintén szeretnék szólni. Mert Magyarország felemás módon nézett szembe a holokauszt folyamatával, az akkori hatóságok, a kormány és a kormányzó felelősségével, mint ahogy 72 évvel a 2. világháború után sem zárult még le maradéktalanul a zsidó kárpótlás, s megoldatlan az egyházakat ért jogsérelmek orvoslása is, ami segíthetne visszaállítani hazánkban az egyházak független működését.
Napjainkban Magyarországon el lehetett indítani egy olyan totális propagandakampányt, amelynek nyelvi és képi eszköztára bennünk, zsidókban rossz emlékeket keltett. Lehet vitatni a kampány szándékait, de számomra egy dolog miatt vált biztosan elfogadhatatlanná: a zsidók Magyarországon elkezdtek félni. S ez olyan jelenség, ami mellett felelős zsidó vezető nem mehet el szótlanul. De felelős kormányfő sem.
Annak örülünk, ha magyar állampolgárokként a magyar kormány meg kíván védeni bennünket, de a leghatásosabb védelmet a gyűlöletmentes magyar társadalomban látjuk. Arra kérem Magyarország miniszterelnökét, segítse Magyarországot olyan közösséggé tenni, ahol az erőt egymás értékeinek tisztelete jelenti.
Tisztelt Miniszterelnök urak! Kedves Vendégeink! Mi egy olyan országban akarunk büszke, magyar zsidók lenni, ahol senkinek az arcmásán nem éktelenkedhetnek „büdös zsidó” felíratok. A magyarországi zsidók többsége a jövőben is itt akar élni, itt a Kárpátok ölelésében, de félelem nélkül. Történelmünk, kultúránk, a számunkra mindennél szebb nyelvünk ide köt bennünket.
Tisztelt Netanjahu Miniszterelnök úr!
Fájdalmasan érinti közösségünket, amikor Izraelben a diaszpórai zsidóság vallási elismerését szűkíteni akarják. Közösségünk túlélte a holokausztot, a vallásellenes kommunista rendszer alatt is hű maradt gyökereihez, és mi ne számítanánk eléggé zsidónak? A magyar zsidóság abszolút többségét jelentő neológia betéréseit, brit-miláit, esküvőit, (akár mindnyájunkét), bármiféle rabbinikus döntvényeit lehet semmibe venni? Mi, akiket Európában „lebüdöszsidóznak”, mi, akik feltétel nélkül támogatjuk a zsidó állam törekvéseit, mi, akik Izraellel álmodunk, miért nem lehetünk elég jó zsidók Izraelnek?
Az izraeli Külügyminisztérium értékelése a magyar plakátkampányról pedig hideg zuhanyként érte közösségünket. A nagykövet úr kiállását követően ez a nyilatkozat fájdalmakat okozott, sokan úgy érezték cserbenhagytak bennünket. S mi most nem a múltról, hanem közösségünk jövőjéről beszélünk. A jövőbe vetett hit reményéről, a két ország kapcsolatait mindenkor katalizáló zsidó közösség megbecsüléséről. Netanjahu Miniszterelnök Úr! Tisztelettel arra kérem, segítse elő a diaszpóra nagyobb megbecsülését. Csak erős diaszpóra képes Izraelnek segíteni, s mi magyar zsidók, segíteni akarunk.
Miniszterelnök Urak!
Mi büszke zsidókként kívánunk élni, mi felelős magyar állampolgároknak valljuk magunkat, ezért nem hagyhatjuk szó nélkül, ha napi politikai érdekek értékeinket megpróbálják felülírni. Mi, magyarországi zsidók támogatjuk Izraelt! Mi, magyarországi zsidók segítjük a magyar kormányt minden olyan törekvésében, amelyek értékeinkkel összeegyeztethetőek. Támogattuk Magyarország IHRA elnökségét, megvédtük a kormányt, mikor oktalan támadás érte nemzetközi zsidó szervezet részéről, boldogan dolgozunk társadalomépítő projektekben, országszerte teszünk a társadalmi kohézióért. Úgy érezzük, a magyar kormányfő által igényelt „kis segítséget” közösségünk, amikor csak lehet megadta és a jövőben is meg kívánja adni.
Miniszterelnök urak! Még a kommunista rendszerben is az egyedülálló, idén 140 éves Rabbiképző - Zsidó Egyetemről kerültek ki a hazai és a visegrádi országok rabbijai. Közös érdekünk ezt a patinás intézményt regionális tudásközponttá fejleszteni, ahol a magyar és izraeli akadémiai világ együtt alkothat értékeket.
Legfontosabb feladatunk tradícióink megőrzése, az oktatás, a nevelés és az értékteremtés. Látszólag minden rendben van. Sokan zsidó reneszánszról beszélnek. Valójában iszonyatos küzdelmet folytatunk, de nem a kormánnyal, nem a népvándorlással, még csak nem is az antiszemitákkal, hanem az asszimilációval. Hosszabb távon a kérdés az, gyermekeink, vagy unokáink vajon zsidókként fognak-e élni. Pozitív zsidó közösségi önképre vágyunk, amelynek része a zsidó öntudat és az erős Izrael. Meggyőződésünk, hogy Magyarországnak és Izrael Államának is elemi érdeke, hogy a magyar diaszpóra zsidóságát ne ossza meg, ne idegenítse el magától és megadjon minden segítséget ahhoz, hogy közösségeinket építve megélhessük és tovább vihessük őseink magyar és zsidó tradícióit.
A hidakat országaink között tovább kell építeni! S ha a hídon akadályokat találunk: közös felelősségünk Miniszterelnök Urak, hogy azokat egymásra figyelve, párbeszéddel, higgadt elemzéssel, a valódi okok őszinte feltárásával, s ne a problémák erővel történő lesöprésével szüntessük meg.
Tisztelt Miniszterelnök Urak! Ehhez kérem az Önök és az Örökkévaló segítségét!
