Mázl tov, Fritz Zsuzsi!

Vannak emberek, akiknek a munkája, a hite erősebb, mint ezernyi intézmény, erősebb, mint a pénz, fontosabb, mint a hatalom és a nevetésük hozza közel az embereket a Tórához. Derűs tanítónk, Fritz Zsuzsa megházasodik egy másik ízig-vérig közösségi emberrel. A mai nap a magyar zsidóság ünnepe. 

Aki a Mazsihisz fiatal rabbijainak nemzedékéhez tartozik és lassan közelíteni kezd az ötvenhez, még azok közé tartozik, akiknek „első zsidó emlékeim” felidézésénél a 2.-3. helyen beugrik Fritz Zsuzsa arca, Szarvasról, a Bálint Házból, ki tudja, honnan, mindig mindenhol ott volt, ott van 30 éve. Azt mondják, volt még a ’90-es években is zsidó reneszánsz Magyarországon, akkor ő volt az, személyesen. Ő hitte el, hogy lehet zsidó közösséget építeni nyitottságból, szeretetből, figyelemből is, nem elzárkózni kell, nem félni és bizalmatlannak lenni, ezt mind el kell engedni és hangosan kell nevetni, érteni kell mindenhez és 30 évig ki kell hagyni az alvást. Ilyen egyszerű.

Kitalálta, eltervezte, megcsinálta. Csak a miénk volt, a miénk és az elsőknek közülünk a gyerekeié is. Egy egész közösséghez tartozó ember házasodik most meg, olyan ember, akinek a boldogsága mindannyiunk boldogsága, mert mi is az ő nevetéséből szedjük a jókedvünket évtizedek óta.

Frici, Fritz Zsuzsi tanító, aki rabbi Náhmán híres belátását éli: a legnagyobb micve boldognak lenni, a Tőle kapott életnek örülve ünnepelni szakadatlanul Istent.

Volt még, aki ismerte közülünk, középkorú és fiatal magyar zsidók közül Frici édesanyját, Éva nénit, aki hosszú évekig szintén közösségünk aktív tagja volt, hosszú évekig együtt tervezték közös utazásaikat, együtt gondolkodtak a magyar zsidó közösségről, együtt gondolkodtak nagy szívvel a zsidóságról. Ezen a napon Éva néni is velünk lesz, velünk él tovább Frici mozdulataiban, öntudatlan emlékezésében is, és aki ott lesz az esküvőn ma, mert sokan visszük magunkkal emlékeinkben.

A boldogság óráiban, úgy érezzük, minden értelmet nyer utólag, a sok rossz is, ami mindannyiunkkal történt. Pedig már akkor is volt értelme és Fritz Zsuzsa tudta, mert ment előre és nevetett és legyőzhetetlen volt, de kedves és figyelmes, mindannyiunk helyett, mióta az eszünket tudjuk. Ha csak feleannyira lesz boldog, mint amennyire megérdemli, már azt se tudja majd beosztani egy életre, de kétszer olyan boldog lesz, mert magához illően nagyszerű férjet talált, akármennyire lehetetlennek is tűnt, hogy van még egy ilyen ember.

A Mazsihisz és – ebben biztosak vagyunk valahogy – a magyar zsidó közösség megilletődötten köszönti egyik legnagyobb kortárs vezetőjét.

Áldott vagy Te, Örökkévaló, Világ Ura, aki az örömöt és vigaszságot, vőlegényt és menyasszonyt, ujjongást és dalolást, vigalmat és vidámságot, szeretetet és egyetértést, házi békét és barátságot teremtette. Örökkévaló Istenünk, bárcsak hamarosan hallanánk Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin is vőlegények és menyasszonyok hangját, vőlegények vigadását a baldachin alól, ifjakét zenés vigasságukból. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megörvendezteti a vőlegényt a menyasszonnyal

Mázl tov, Frici és Dani!