Gál Juli: Egyszer volt… de nem mese

Emlékezni kötelesség, továbbadni pedig fontos – hogy mindez soha többé ne történhessen meg.

Így gondolom én is, ezért – bár nem egyszerre – szeretnék megosztani néhány önvallomást a füzetből. Írásom első részében a történelemtanár, egyetemi docens gondolatait olvashatják.

„Az elmúlt években sok vita folyt arról, miként ismertessük meg a Soát. Ütköztek az álláspontok: mit, mennyit és milyen módszerrel közvetítsünk az új nemzedék felé a történelem e szörnyű fejezetéről.

Egy alkalommal részt vettem Jeruzsálemben, a Jad Vasem Intézet magyar történelemtanárok számára szervezett tanfolyamán, ahol lehetőségem nyílt megismerni a vészkorszak oktatásával kapcsolatos különböző elképzeléseket és tapasztalatokat.

Ezért is voltam különösen kíváncsi arra, miként szembesülnek az általam ismert és tanított diákok e szörnyű múlt maradványaival…

Az út első napja még szokványos, iskolai kiránduláshoz hasonló hangulatban telt, sok pozitív élménnyel.

Másnap Auschwitz következett…

A kiállítás megtekintése után a gyermekek jókedve szertefoszlott, eltűnt a mosoly az arcukról. A pusztítás technológiájának bemutatása nyomasztó hatással volt mindenkire.

Megrendítő volt hallgatni a velünk lévő túlélők, a borzalmak elszenvedőinek beszámolóit…

Ekkor vált igazán nyilvánvalóvá, mennyire fontos, hogy a generációk találkozzanak, és lehetőség nyíljon az átélt tapasztalatok megosztására a fiatalokkal.”

Folytatjuk…