Fejes Katalin: Gács Rózsa – A primadonnák divattervezője

A tulajdonosnő nemcsak szakmai kapcsolatban állt a filmiparral, hanem családi szálak is a filmgyártáshoz fűzték. Apja, Guttmann Manó a magyar filmszakma köztiszteletben álló doyenje, a Pátria Filmkereskedelmi és Filmkölcsönző Vállalat Kft. igazgatója és az Országos Magyar Mozgóképipari Egyesület elnöke volt, akinek 1941-ben bekövetkezett halála előtt egy évvel Gács Rózsa vette át a cég irányítását. Bátyja, Guttmann Károly a Metro-Goldwyn-Mayer budapesti képviseletét vezette, férje, Pető József pedig a Prizma Film ügyvezetőjeként tevékenykedett.

Gács Rózsa 1900. június 3-án született Budapesten, a rendelkezésre álló források szerint a Guttmann család harmadik gyermekeként, Károly és René után. A család az Erzsébet körút 8. szám alatt lakott, itt rendezte be Rózsa első divatszalonját. A kezdeti sikerek arra ösztönözték, hogy saját üzletet nyisson, először az Erzsébet körút 16. szám alá költözött, majd 1932-ben az elit divatszalonokhoz hasonlóan a pesti Belvárosba, a Dorottya utca 3. szám alá. Két évvel később hivatalosan is megváltoztatta nevét Guttmannról Gácsra, amit addig csak a divatvilágban használt. Gács Rózsaként mutatkozott be például a hűvösvölgyi Augusztban megrendezett első nyilvános divatbemutatóján is, 1927-ben.  

A filmgyártásba elképzelhetően az apja nyomdokain keresztül kapcsolódhatott be. Jelmeztervezői debütálása az 1934-es Emmy című vígjáték volt, ahol Ágay Irén ruháit tervezte meg. Meglepő módon és a kor szokásaitól eltérően a nevét nemcsak a divatlapok rovatai említették meg, hanem a film főcímén is feltüntették. Gács Rózsa 1938-ig, az első zsidótörvény végrehajtásáig készített filmkosztümöket, többek között a Lila akác (1934), a Café Moszkva (1935), vagy Úrilány szobát keres (1937) filmekhez. Amikor 1937-ben a Reggel napilap újságírója interjút készített vele a filmjelmezek tervezéséről, Gács Rózsa elmondta, hogy a közelképek miatt szükséges a részletek – így a gallérok vagy díszítővarrások – precíz kidolgozás, a megfelelő anyaghasználat és az előnyös színek kiválasztása, például a fehér helyett halványsárga használat.

A neves szalontulajdonos, aki színpadi produkciókhoz is készített mesés kreációkat: Tessék beszállni (1933); Áprilisi vőlegény (1933); Aki mer, az nyer (1935); Monpti (1935); Geraldine (1935); Pármai ibolya (1936); Örök keringő (1936). Úgy vélte, hogy a jelmeztervezés titka az egyediség, kerülni kell a párizsi divat automatikus másolását, nehogy a színésznő ruhája megegyezzen valamelyik néző öltözékével. Gács Rózsa rendszeresen terveztett színpadi ruhákat Honthy Hannának és Ágay Irénnek, de a Dorottya utcai divatszalonnak rendszeres vendége volt Gervai Marica, Fejes Teri, Tőkés Anna, Tasnádi Fekete Mária és Szilágyi Szabó Eszter is. A neves primadonnák mellett, a pesti úrinőknek is készített szezonális kollekciókat, amelyeket a szalonban rendezett divatbemutatókon mutatott be. A meghívók egyedi grafikával készültek, többek között a korszak neves tervezője, Káldor László munkája alapján.

Gács Rózsa 1940-ben szalonját a Bécsi utca 5. szám alá költöztette át, a patinás berendezésről a Magyar Nemzet is beszámolt: „Az első szobában (…) sok ágba csavarodik a lámpa, kis pagoda a vitrin. A második szoba szalon, a Lajosok idejéből. Kecses kis szekrénykére virágcsokrot festett valamikor régen egy ihletett asztalos. Az öltözőszoba modern és függönyéről a szivárvány színei mosolyognak le. A Lajosokat és a pagodát és a fémlábakon forgó tükröket összetartja és beborítja valami nagyon női és szinte megmagyarázhatatlan hangulat. Lehet, hogy egy napsugaras tájképről vagy a szép virágcsendéletről sugárzik le. Honthy Hanna mosolygós fényképével találjuk magunkat szemben. Őt öltözteti Gács Rózsa a színpad ezerféle képében.” Az új divatszalonról és az ott tartott impozáns bemutatókról a Színházi Magazin és a Film Színház Irodalom divatrovata is közölt híreket.

Támogatta és segítette a divatoktatást is, a divatszalonjában bemutatót és gyakorlati oktatást tartott a Depaul Szent Vince Ranolder-intézeti Klára Ipari Leányközépiskola növendékeinek. Szívesen részt vett jótékonysági eseményeken, például a „Szegény lány” menyasszonyi ruha pályázaton, ahol az általa tervezett ruha első díjas ruhát felajánlották olyan gyűrűs menyasszonynak, aki nem engedhette meg magának, hogy ruhát csináltasson.

Gács Rózsa 1928-ban kötött házasságot Pető Józseffel, de a házaspár 1934-ben elvált. A házasságból egy kislány született, akit Gács Rózsa egyedül nevelt.

Az 1940-es évek elején a divatszalont átköltöztette a Bécsi utca 5. szám alá, ahol egyúttal a lakása is volt. Ezen a címen adott fel apróhirdetést, amelyben kilencéves kislánya mellé német tanárnőt keresett. 1944. decemberében súlyos fertőzéssel szállították a Nagyvárad téri Szent István Közkórházba, ahol december 3-án hunyt el agyvelőgyulladásban.

---