Fejes Katalin: Az 1930-as évek Budapestjének divatdiktátora - Guthy Böske

A magyar újságírók a tiranai esküvő után Rómába készültek, ahol a hivatalos programot kis városnézéssel szerették volna összekötni. Azért, hogy a turistáskodás is beleférjen az időbe, a tervezett indulást előrébb hozták, aminek végül az életüket köszönhették. Az a járat, amire a jegyük szólt volna, lezuhant a hegyek között. Guthy Böske egy véletlennek köszönhette életét és a szenvedélyének, a divatnak. Rómában a legújabb divatkollekciókat akarta megnézni, ezért neki is megfelelt a korábbi indulás. A csoda, a váratlan szerencse, vagy, ahogy ő írta az „isteni ajándék” még egyszer ráköszöntött 1945. április végén a bergen belseni haláltáborban.

Az egykori divatszerkesztő, aki mindent tudott a női öltözködésről, a legújabb párizsi divatról és a legjobb belvárosi divatszalonokról, aki a legfényesebb partykról, legnépszerűbb színházi előadásokról és nagyszabású estélyekről tíz éven át tudósította az olvasóit, az 1938-as első zsidótörvény után kirekesztetté, majd üldözötté vált.

Guthy Böske 1900. április 12-én született Guttmann Jenő üzletvezető és Kaiser Amália középső gyermekeként. Az öttagú család az apa kereskedői bevételéből szerényen éldegélt az Aradi utca 11. szám alatt, de lányoknak, Irénnek, Ilonának és Erzsébetnek a szülők – lehetőségeikhez mérten – a legjobb neveltetést igyekeztek megadni. Erzsébet 1920-ban jelesre érettségizett a budapesti 4. kerületi községi Leánygimnáziumban, majd sikeres felvételit tett a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1924-ben szerezte meg közgazdasági diplomáját.

A fiatal diplomás lányt kevésbé vonzotta a számok és táblázatok világa, ezért hat hónap után otthagyta titkárnői állását a Hazai Fakitermelőnél, és elutazott a napfényes Cap Martinba. A három nyelven beszélő, jó kommunikációs képességű lány a dél-franciaországi üdülőhelyen ismerkedett meg a magyar revízió egyik fő támogatójával, Lord Rothermere-rel, aki budapesti titkárnőjének nevezte ki. Hogy pontosan, mit jelentett ez a feladat, és hogy került kapcsolatba a brit sajtómágnás- és politikussal arról nincsenek források. Az viszont biztos, hogy alkalma nyílt megismerni a felső tízezer társasági világát, ami előkészítette és meghatározta egész újságírói-, és rovatszerkesztői pályafutását.

1928 szeptemberében vette át a Színházi Élet divatrovatát, amit Guthy Böske néven szerkesztett. Guthy megreformálta a rovatot, napra készen szállított híreket a külföldi divatházakról és a belvárosi divatszalonokról. Az írásait gazdag képanyaggal illusztrálta, valamint rendszeresen közölt híreket és fotókat a pesti divatdámákról. A lap tudósítójaként számos kultúrtörténeti és történelmi jelentőségű eseményén is részt vett, mint a már említett tiranai esküvő, de bejáratos volt bálokra, színházi premierekre, sportversenyekre, mint például a margitszigeti teniszverseny, a Concours d’ Élegance autóverseny, vagy a Millennium-díj. Számos interjút is készített többek között Párizsban a korszak egyik leghíresebb amerikai filmsztárjával, Robert Taylorral, Budapesten az ünnepelt operacsillaggal, Jan Kiepurával, valamint az amerikai némafilmek egykori sztárjával, Bánky Vilmával. Divat-, és szépségszakértőként a szépségversenyek zsűrijének állandó tagja volt, 1933-ban elkísérte Miss Magyarországot, azaz Gál Júliát a madridi Miss Európa versenyre. Guthy Böske 1928 és 1938 között a Színházi Élet meghatározó tagja volt, aki a divatélet egyik legbefolyásosabb személyiségeként elnyerte a társasági körök, és a magazin olvasóinak az elismerését.

Rövid ideig tartó első házassága után, 1930 februárjában házasságot kötött az Újság napilap újságírójával és az ügetőversenyek ismert sportemberével Weiner (Síró) Györggyel. Az újságíró házaspár, hol Pesten a Múzeum körúti lakásban élt, hol visszavonultak a Weiner család örkényi szőlőbirtokára.

1938-ban, az első zsidótörvény részeként hozott sajtórendészeti rendelkezés kétszáz zsidónak mondott lapot tiltott be. A betiltás a Színházi Életet is érintette, valamint megszűnt Guthy tagsága a Magyar Újságírók Egyesületében. Az egyre kiszorítottabb helyzetben Guthy úgy döntött, hogy katolikus vallásra tér át és 1938. december 11-én, a zugligeti plébániatemplomban megkeresztelkedett. A vallásváltoztatással kapcsolatos döntését nyilvánvalóan a történelmi kényszer szülte, ami egyfajta életstratégiának is tekinthető, azonban nem jelentette azt, hogy Guthy Böskét ne tekintették volna zsidónak. A német megszállást követően, 1944 nyarán a kistarcsai internálótáborba került, majd onnan a bergen-belseni koncentrációs táborba, férjét a Dachau melletti Kauferingbe hurcolták el.

A tábor felszabadítását a tífusztól legyengülve élte meg, az életét egy amerikai orvosnak, Anthony Davisnek köszönhette. Egy ideig, mint Displaced Person a nyugati megszállási övezetben volt, és a Vörös Kereszt segítségével férje keresésére indult, de kutatása nem járt sikerrel, Weiner György a holokauszt áldozata lett. Az egykori divatújságírónő egyedül tért vissza Budapestre, ahol rövid ideig az induló Szivárvány című hetilap divatrovatának szerkesztője lett. 1946 őszén levelet kapott az Egyesült Államokból, a feladó, egykori megmentője, Davis doktor volt. Az orvos arra kérte, jöjjön hozzá feleségül. Guthy, akit már semmi sem kötött Budapesthez, az utazás mellett döntött, és még az év decemberében feleségül ment Davishez.

Guthy Böske 1949 júliusától egészen a halálig az Amerikai Magyar Népszava napilap munkatársa lett, és Női szakasz címmel saját rovatot vezetett. Írásaiban a múltjáról, a hazaszeretetéről és az új életéről írt. A tábort, a zsidóságot, az üldöztetést, a holokausztot soha nem említette. A régi barátok közül az egykori divatszalontulajdonosnővel, a szintén holokauszt túlélő, Dünn Alice-zal tartotta a kapcsolatot.

Guthy Böske 1958. szeptember 11-én súlyos betegség után halt meg, a New Jersey-beli Glen Ridge-ben. Az 52 éves korában elhunyt újságírónőt férje, két lánytestvére és azok családja, valamint barátai és kollégái búcsúztatták.

A tanulmány korábbi változata A nő, aki az 1930-as években diktálta és irányította a divatot. Guthy Böske címmel a Médiakutató 2022/3-4. számában jelent meg.

Témák: