Elul üzenete: hogyan bánunk egymással?

Elul hónapja különleges időszak a zsidó évben. A hagyomány szerint ilyenkor már a közelgő ros hasánára és jom kippurra készülünk: számba vesszük tetteinket, kapcsolatainkat, mulasztásainkat, és megpróbáljuk felismerni, miben kell változnunk. Tziporah Heller-Gottleib rebecen tanítása szerint a tesuvá, vagyis a megtérés nem egyszerűen azt jelenti, hogy felismerjük, mit csináltunk rosszul. A változáshoz azt is meg kell keresnünk, mi volt a hiba gyökere. Nem elég azt mondani: „ezt többé nem teszem”. A kérdés az is, hogy miért tettük meg egyáltalán.

Elul ezért a belső munka időszaka. A hagyomány három fontos utat emel ki: a tesuvát, az imát és a cedákát. Ezek segítségével az ember nemcsak a múltjára tekint vissza, hanem azt is megvizsgálja, milyen emberré szeretne válni.

A zsidó hagyomány különösen szigorúan tekint arra, hogy ne hozzunk másokat szégyenbe. A Talmud szerint a másik ember nyilvános megszégyenítése rendkívül súlyos vétek. Ez nemcsak a szándékosan bántó szavakra vonatkozik: figyelnünk kell arra is, hogy egy-egy megjegyzés, kérdés vagy helyzet milyen érzést kelthet a másikban.

Rabbi Hanoch Teller a megszégyenítés elkerüléséről szóló tanításában számos hétköznapi példát említ. Nem illendő más előtt felhívni valakinek a figyelmét a múltbeli hibáira, nyilvánosan kritizálni vagy megszégyeníteni valakit, illetve olyan információt megosztani róla, amely kellemetlen helyzetbe hozhatja. A tanítás arra is figyelmeztet, hogy a gyermekeket sem szabad mások előtt megszégyeníteni. Sőt, a gyerekek különösen érzékenyek lehetnek a megalázó helyzetekre, ezért a szülőknek és a pedagógusoknak is nagy felelősségük van abban, hogyan javítanak ki egy hibát. A cél nem az, hogy soha senkinek ne szóljunk, ha valamit rosszul tett. Hanem az, hogy úgy tegyük ezt, hogy közben megőrizzük a másik ember méltóságát.

Ezekből a pillanatokból áll össze az a változás, amelyre Elul hív bennünket. Nem mindig nagy döntésekre van szükség. Néha elég, ha egy mondatot másképp fogalmazunk meg. Nem teszünk fel egy tolakodó kérdést. Nem javítunk ki valakit mások előtt. Nem nevetünk azon, aki hibázott. Vagy egyszerűen észrevesszük, ha valaki kellemetlenül érzi magát, és segítünk neki kilépni a helyzetből.

A hónap egyik fontos üzenete, hogy az ember változásának része a másokhoz való viszonya is.

A S’má első mondata – „Halljad, Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy” – a hit és a felismerés szintjén fogalmazza meg Isten egységét. A következő rész már a szeretetről és annak megéléséről beszél. A hagyomány ezt úgy is értelmezi, mint az értelem és a szív összekapcsolását: nem elég tudni, mit tartunk helyesnek, annak a cselekedeteinkben is meg kell jelennie.

Ugyanez igaz Elulra is. Felismerni, hogy változnunk kell, még nem maga a változás. Az önvizsgálat akkor válik valódi tesuvává, amikor a felismerésből tett lesz.

Talán ezért érdemes Elulban nemcsak azt megkérdeznünk magunktól, hogy „Mit tettem rosszul?”, hanem azt is: „Kinek okoztam fájdalmat? Kit hoztam kellemetlen helyzetbe? Mikor lett volna lehetőségem kedvesebbnek, figyelmesebbnek vagy megértőbbnek lennem?”

És talán azt is: „Milyen ember szeretnék lenni a következő évben?”

Elul erre ad időt. Arra, hogy megálljunk, visszanézzünk, és ahol szükséges, változtassunk. Nemcsak önmagunkért, hanem azokért is, akikkel együtt élünk.

---