„Élni akartak, mint mindenki más” – Megemlékezés Barcson
Méltóságteljes megemlékezést tartottak Barcs városában a holokauszt helyi áldozatainak tiszteletére. Az eseménynek a Bajcsy-Zsilinszky utcai egykori zsinagóga épülete adott helyet, ahol új emléktáblát is avattak a 82 évvel ezelőtt elhurcolt barcsi polgárok emlékére.
A rendezvényen a városból is sok érdeklődő vett részt: jelen voltak mind az emléktábla avatásánál, mind a későbbi temetői gyászszertartáson.
Az ünnepségen beszédet mondott Anderné Röszler Erika polgármester, dr. Grósz Andor, valamint dr. Verő Tamás főrabbi.
A polgármester hangsúlyozta: a barcsi zsidó közösség nem csupán kisebbség volt, hanem a város fejlődésének egyik meghatározó építője. Kereskedők, iparosok, orvosok és tanítók formálták a település arculatát a 19–20. század fordulóján. Kiemelte többek között Dr. Kapolyi Vilmos és felesége, Opler Irma példáját, akik önzetlenül segítették a rászorulókat.
Ahol ma állunk, ahol ma élünk, ott álltak, ott éltek ők is. Az utcáinkon sétáltak, a piacainkon vásároltak, gyermekeik itt játszottak. Ez a föld közös volt – és közös marad az emlékezetben is – fogalmazott.
Beszédében kitért a városban elhelyezett botlatókövekre is, amelyek a mindennapok sodrásában késztetnek megállásra és emlékezésre. Felidézte, hogy 1944 májusában 306 barcsi zsidó polgárt deportáltak: a zsinagógába zárva, majd vagonokba zsúfolva hurcolták őket Auschwitzba.
Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke beszédében kiemelte: a holokauszt nemcsak a zsidóság, hanem az egész magyar nemzet és az egyetemes emberiség tragédiája.
„Az emlékezés nem múltidézés, hanem jelen idejű cselekvés. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy kimondjuk: emlékezni nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is” – hangsúlyozta. Hozzátette: amellett, hogy az elpusztított közösséget megfosztották saját tagjaitól, Magyarország is elvesztette kulturális gazdagságának egy részét.
Verő Tamás főrabbi a barcsi zsidóság egykori hitéletét és közösségi erejét idézte fel. Beszédében rámutatott: az emlékezés maga az a folyamat, amely által az áldozatok „hosszú életet” kapnak az utókorban.
„A barcsi zsidóság aktív hitéletet élt. Élni akartak, mint mindenki más” – fogalmazott. Hozzátette: a zsinagóga falai nemcsak az imádságok, hanem a közösségi összefogás emlékét is őrzik, amely ma is példát adhat.
Az ünnepi beszédeket műsor követte, amelyben Illés Ferenc, valamint a Vikár Béla Alapfokú Művészeti Iskola növendékei működtek közre.
A városi megemlékezés a Vasvári Pál utcai izraelita temetőben folytatódott, ahol a résztvevők csendes főhajtással tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.
A megemlékezést Barcs Város Önkormányzata és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közösen szervezte, melyben meghatározó szerepet vállalt Gordon Gábor, a Mazsihisz megemlékezésekért felelős munkatársa. Külön köszönet illeti Rózsás Márton urat, a város egyetlen zsidó lakosát, aki elkötelezett munkájával és segítségével hozzájárult az esemény méltó megvalósításához.
Címlapképen: Rózsás Márton helytörténeti kutató, Anderné Röszler Erika polgármester, dr. Grósz Andor elnök és dr. Verő Tamás főrabbi
Kapcsolódó cikkek
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
