Búcsú Kardos Péter főrabbitól – egy korszak tanúját és tanítóját gyászolja a magyar zsidóság
Áldott az Igaz Bíró! Mély megrendüléssel és fájó szívvel tudatjuk, hogy tegnap este 90 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének Kardos Péter főrabbi, a zuglói zsinagógakörzet rabbija és kántora, az Új Élet főszerkesztője, a magyar zsidó közösség meghatározó tanítója, lelki vezetője és egyik legnagyobb tekintélye. Kardos Péter főrabbi temetése június 2-án, kedden 11 órakor lesz a Kozma utcai zsidó temetőben, búcsúztatja dr. Frölich Róbert országos főrabbi és dr. Verő Tamás főrabbi, közreműködik dr. Nógrádi Gergely főkántor.
Kardos Péter kilenc évtizedes életútja egybeforrt a magyar zsidóság történetével.
Holokauszt-túlélőként a vészkorszak emlékezetének hiteles őrzője volt, rabbiként nemzedékek lelki vezetője, tanítóként a zsidó tudás és hagyomány továbbadója, szerkesztőként pedig a magyar zsidó közélet krónikása és formálója. Személyében egyszerre gyászoljuk a rabbit, a tanítót, a szerkesztőt, a közösségi vezetőt – és azt az embert, aki szeretett családjában férj, édesapa és nagyapa volt.
Kardos Péter 1936. május 11-én született Budapesten. Gyermekkorát a magyar zsidóság legtragikusabb időszaka árnyékolta be, ám a túlélésből nem keserűséget, hanem hitet, emberséget és szolgálatot merített. Élete tanúságtétel volt arról, hogy a történelem legsötétebb órái után is lehet közösséget építeni, tanítani, vigasztalni és reményt adni.
A zsidó gimnázium elvégzése után – Scheiber Sándor hívására – az Országos Rabbiképző Intézet hallgatója lett, miközben a kántorképzőt is elvégezte. 1971-ben avatták rabbivá, egy évvel később pedig a zuglói körzet rabbija lett. A Thököly úti zsinagóga több mint fél évszázadon át maradt szolgálatának helyszíne és második otthona.
Kántorként és rabbiként egyaránt a zsidó hagyomány szolgálatában állt.
Nemcsak tanította, hanem hangjával, imáival és személyes példájával adta tovább a mestereitől kapott szellemi örökséget. Személyében egy olyan nemzedék képviselőjét tisztelhettük, amely még közvetlenül kapcsolódhatott a magyar zsidóság háború előtti világához, és amely e nagy részben elpusztított világ zsidó értékeit adhatta tovább a következő nemzedékeknek.
Kevés olyan rabbi volt a magyar zsidóság közelmúltjában, akit annyian ismertek és szerettek, mint őt.
Ott volt családok generációinak legfontosabb pillanataiban: gyermekek névadásánál, bár- és bát micvókon, esküvőkön, megemlékezéseken és gyászistentiszteleteken, betegágyak mellett és a végső búcsú óráiban. Számtalan ember számára jelentett vigaszt, útmutatást és kapaszkodót. Jelenléte összeforrt a magyar zsidó közösség életével, az ünnepek örömével és az emlékezés fájdalmával egyaránt.
Kivételes tudása mellett különleges humora tette felejthetetlenné személyiségét.
Történetei, öniróniája, gyors észjárása és derűje legendássá tették. A legsúlyosabb kérdésekről is úgy tudott beszélni, hogy közben megőrizte az emberi közelséget, és a legfájdalmasabb pillanatokban is képes volt mosolyt csalni az emberek arcára. Humorában kifejeződött kivételes személyisége, de a túlélés, a hit és az emberség nyelve is.
Az Új Élet főszerkesztőjeként évtizedeken át meghatározó szerepet játszott a magyar zsidó közélet alakításában.
Írásaiban és szerkesztői munkájában ugyanaz a felelősségtudat és elkötelezettség jelent meg, amely rabbiként is vezette: a zsidó hagyomány szeretete, a közösség iránt érzett felelősség és a jövőbe vetett hit.
Minden szolgálata mellett szerető férj, édesapa, nagyapa és családjának megtartó ereje volt. A család, a hit és a közösség nála nem különálló értékek voltak, hanem ugyanannak az életnek egymást erősítő pillérei.
Hosszú, gazdag és áldásokkal teljes életutat járt be. Szép kort megélve távozott közülünk, hátrahagyva mindazt a szellemi és emberi örökséget, amelyet évtizedeken át épített családjában, közösségében és a magyar zsidó közéletben.
Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar zsidóságot.
Egy olyan nemzedék egyik utolsó nagy képviselőjét veszítettük el, amely még személyes emlékként hordozta a vészkorszak tapasztalatát, és amelynek tagjai egész életüket a közösség újjáépítésének és szolgálatának szentelték.
Bölcseink azt tanítják: „Az igazak haláluk után is élnek”. Kardos Péter főrabbi tanításai, írásai, történetei, humora, embersége és példája továbbélnek családjában, közösségében, tanítványaiban és mindazok emlékezetében, akiknek életét gazdagabbá tette.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége őszinte részvétét fejezi ki Kardos Péter főrabbi szeretett feleségének, Juditnak, gyermekeinek, Áginak és Lacinak, unokájának, Eszternek, és az egész gyászoló családnak. Osztozunk veszteségükben és fájdalmukban! Kardos Péter főrabbi áldott emlékét örökre megőrizzük.
Emlékéből és emlékeiből fakadjon áldás!
Báruch Dajan Haemet!
Kardos Péter főrabbi tanításai, írásai és történetei velünk maradnak. Most egy néhány évvel ezelőtt készült életútinterjúnkkal emlékezünk rá:
Kapcsolódó cikkek
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
