Isten hiánya és az aranyborjú – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 17 óra 29 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 18 óra 35 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a KI TISZÁ hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Isten sokszor messze van, úgy érezzük, elrejti arcát. 
Vigyázni kell arra ilyenkor, hogy ne forduljunk a bálványok felé, amelyek, ez a lényegük, mindig kéznél vannak.

Hosszú ideig vártak Mózesre a táborban. 
Aztán talán úgy gondolták, hogy érthető okokból elhagyta őket, ő kedves Istennek, nem általában a zsidók. A lelki igényből, hogy újra kapcsolódni tudjanak a végtelenhez, megszületett az aranyborjú rémes bálványa.

A bálvány nem végtelenség, csak itt és most. 
Anyag, amely formát kapott, térben, időben korlátozott, mint mi is. Egy egyszerű, véges tárgy. Itt van velünk, akik létrehoztuk, de csak itt és sehol máshol. Isten viszont mindenhol jelen van, igaz, mivel végtelen, nem úgy, nem olyan kézzelfoghatóan, mint a tárgyak. Máshogy van jelen, nem teljesen közvetlenül. Ahogy az Eszter könyvében sem említtetik. Csak jelen van, Eszter váratlan bátorságában, helyzetében és Mordeháj helyzetfelismerésében. Ez a közelség attól is függ, felismerjük, megérezzük-e. És néha nagyon nehéz. 

Olyankor azt akarjuk, legyen itt velünk kézzelfoghatóan Isten. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Ezt kéri József Attila.

Ez az érzés, ez a mély és kétségbeesett hit vezethet megtéréshez és bálványimádáshoz is.
Megtalálni Istent úgy, hogy megfoghatatlan, ezen a kérdésen dől el majd, merre megyünk innen, ebből a mindenkinek ismerős helyzetből. Isten ott van jelen, ahová beengedik, ahogy a Kocker rebbe mondta.

Békés ünnepet kívánunk!

Vári György írása