Dr. Grósz Andor: Boldog Hanukát minden hittestvérünknek!

Ne feledjük, a Hanuka végső soron annak az örömünnepe, hogy őseink győztek az ellenség fölött, majd a meggyalázott Szentélyt újra felavatták, így a Templom ismét elláthatta szakrális funkcióját – írja ünnepi köszöntőjében Prof. Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke.

Az alábbiakban a Mazsihisz elnökének ünnepi köszöntőjét olvashatják.

Kedves Hittestvéreim!

Elérkezett Hanuka ünnepe, amelyet a nyolc napig világító mécses csodája alapján a fény ünnepének szokás nevezni és természetesen ilyenkor nem maradhat el az ókori zsidó szabadságharcosok győzelmére való emlékezés sem. De a mostani köszöntőmben hittestvéreink figyelmét inkább a hanuka szó eredeti jelentésére szeretném fölhívni, ami felavatást jelent.

Hiszen ne feledjük, a Hanuka végső soron annak az örömünnepe, hogy őseink győztek az ellenség fölött, majd a meggyalázott Szentélyt újra felavatták, így a Templom ismét elláthatta szakrális funkcióját.

Azért hangsúlyozom most a felavatást, mert a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségében is olyan munkához fogtunk hozzá pár hónappal ezelőtt, amelynek legfőbb célja az, hogy a magyar neológ közösség érdekében új tartalmakat építsünk a már meglévő alapokra.

Nehogy félreértsenek: nem azt állítom, hogy a Mazsihisz új vezetése valamiféle „ellenség” fölött aratott volna győzelmet, nincs okom kételkedni abban, hogy felekezetünk mindenkori vezetése elkötelezett a neológ közösség iránt.

Az általam említett párhuzam inkább arra vonatkozik, hogy új funkciókkal szeretnénk megtölteni a legnagyobb magyar zsidó egyházat. Az „újraavatáson” tehát azt értem, hogy céljaink között elsődleges a Mazsihisz hitéletének megerősítése. Legfőbb feladataink a neológia még hatékonyabb képviselete, a budapesti zsinagógakörzetek és a vidéki közösségek aktivitásának növelése, mert azt szeretnénk, hogy a holokausztban elpusztított, megnyomorított közösségekből megmaradtak és leszármazottjaik új erőre kapjanak. Fontos feladat a fiatalok megszólítása a nekik szóló kulturális programok révén, továbbá a zsidó identitását számon tartó szekuláris magyar zsidóság szorosabb bevonása a neológ közösség életébe. 

E tekintetben valóban „újraavatjuk” a Mazsihiszt, mert az az álmom, hogy várható eredményeink hatására pár év múlva sokkal erősebb, eltökéltebb, határozottabb, és a neológ értékeire méltán büszke felekezet tagjai lehetünk.

Végül szeretném hangsúlyozni: nemcsak magyar hittestvéreimnek kívánok boldog ünnepet, hanem a terroristák által megtámadott Izraelben élőknek is. Ők sajnos nem olyan békés körülmények között ünnepelhetnek, mint mi, de nagyon remélem, hogy jövő ilyenkor a mostani háború már a történelmi múlt része lesz.

Boldog Hanukát minden Kedves Hittestvéremnek!
Chag Chanuka Szameach!

Am Iszrael Chaj!