„Boszorkánynőt (varázslónőt) ne hagyj élni”

Szerdócz Ervin rabbi írása a bibliai korban elterjedt és bűntetőtilalom alá vont mágia kérdésével foglalkozik. Említi azt a híres bibliai jelenetet, amikor Saul király kérésére egy varázslónő megidézi Sámuel próféta szellemét, s kitér egy talmudi misztikus történetre.

A zsidó hagyományt zavarba hozta és nem igazán tudta helyén kezelni a bibliai korban elterjedt mágikus jelenségeket. A tórai: „…ne tanulj cselekedni azon népek utálatosságai szerint…” (V.M.18/9) parancsot követve büntetőtilalom alá vont minden mágiát, és varázslással, jóslással, jövendőmondással kapcsolatos tevékenységet. 

Különös, hogy a büntetőtilalom a mágiát gyakorló nőkre vonatkozott annak ellenére, hogy férfiak is gyakorolták. A Talmud ezt így indokolta: „Ez azért van, mert a legtöbb nő ismeri boszorkányságot!” (Szanhedrin65a/19) Abaje rabbi szerint az is probléma, hogy a varázslásra vonatkozó törvények – különbség tétessék – hasonlítanak a szombati munkavégzésre vonatkozó tilalmakra: „Van, amiért megkövezés jár, és van, ami mentesség alá esik, és van olyan is, ami megengedett!” (u.o. 67b/12-13)

„Rav Ashi mondta: láttam rabbi Karna apját egy bűvésztrükköt végrehajtani, melyben egy ember orrába fujt, majd onnan selyemfonalat húzott elő, a szemek megtévesztésével. Eliezer rabbi ezt válaszolta: „…tette nem volt súlyosabb egy árpaszemnél…!” (u.o. 67b.14)

Ha még ennyi sem lenne elég, akkor „Rabbi Jochanan mondta: csak magas, bölcs, kellemes megjelenésű, érett korú férfiak választhatók a Nagy Bíróságba, hogy tisztelet illesse őket… A varázslás mestereinek kell lenniük, azaz ismerniük kell a varázslás természetét, hogy meg tudják ítélni a varázslókat” (u.o. 17a/12).

Simon ben Satach tanaita bölcs a II. században, a Hasmoneus királyság utolsó nagy királya, Alexander Jánnáj uralkodása alatt élt. Rendeleteket hozott a nők érdekében (Ketuvot 82., Sábát.14.), hogy a férj teljes vagyona válás esetén is biztosítsa a volt feleség megélhetését. Askelonban, amely pogány, filiszteus város volt, eredetileg boszorkányközpont működött. 

A Talmud beszámol arról, hogy Simon ben Satach rabbi felszámolta a központot úgy, hogy egyetlen nap alatt nyolcvan boszorkányt felakasztatott. (u.o. 44)

Smuel próféta könyvében Saul, az első király az én-dori boszorkányhoz fordult kérésével, hogy idézze meg Sámuel próféta szellemét. Arra volt kíváncsi, mi lesz az előtte álló hadjárat kimenetele. A megidézett Sámuel próféta szelleme rossz néven vette, hogy Saul király háborgatja. Saul sorsa végképp megpecsételődött, elvesztette az Örökkévaló támogatását.

A Talmud beszámol konkrét, misztikus eseményekről.

Egy jámbor ember az ünnep előestéjén egy dénárt adott egy szegény embernek. Felesége dühös lett, ezért a jámbor ember elment a temetőbe és ott is aludt. Éjjel álmában hallotta, hogy egy szellem így szólt a másikhoz:

– Barátom, járd be az országot, tudd meg milyen csapás éri a világot. 

A szellem elment, barangolt, visszajött és azt mondta: 

– Hallottam, hogy jégeső fog esni, így aki esős évszakban fog vetni, annak a jég megüti a termését. 

Ezt hallva a jámbor ember száraz évszakban vetett. Az egész világ termését jégeső sújtotta. A következő évben a jámbor ember újra aludt a temetőben és hallotta, amint egyik szellem szólt a másikhoz: 

– Menj és mondd el, mit hallasz a világban. 

Az elment, barangolt, visszatért és azt mondta: 

– Hallottam, hogy akik száraz évszakban fognak vetni, azoknak vész sújtja termésüket. 

A jámbor ember vetett az esős évszakban. Aki száraz évszakban vetett, termése elpusztult, az ő termése pedig nem. A felesége megkérdezte: 

– Miért van az, hogy tavaly, mint idén is, az egész ország termése elpusztult, a tiéd pedig nem? 

A férje elmondta neki az egész történetet. A következő évben ismét elment, a temetőbe és ott is aludt. Hallotta álmában, hogy az egyik szellem így szólt a másikhoz: 

– Barátom, barangolj a világban, és halld, milyen csapás éri a világot. 

Miután visszajött így szólt hozzá: 

– Hagyj békén, az élők között elhangzottak a szavak, melyeket váltottunk.

(A Brachot18 alapján)