Binjomin rabbi: Lehet-e az erőszak a szabad művészi önkifejezés része?

Az elmúlt napok két magyarországi botránya – köztük az ír Kneecap zenekar tervezett budapesti fellépése – arra késztette Szántó-Várnagy Binjomint, a Bét Jehuda közösség rabbiját, hogy feltegye a kérdést nekünk és saját magának: vajon a Tórának van-e mondanivalója minderről? A rabbi Facebook-oldalán ma közzétett posztból kiderül a válasz: természetesen igen.

Lehet-e az erőszak a szabad művészi önkifejezés része? Ez a kérdés merült fel az elmúlt napokban két teljesen különböző kontextusban, melyek között csak az időzítés (és én) vonunk párhuzamot (Majka, Kneecap). Vajon a Tórának van-e mondanivalója minderről? 

Két példa jut az eszembe: Ámálék és a Szotá (hűtlen feleség).

1. A Tóra így írja le Ámálék támadását: „megtámadott (קרך) az úton, amikor kijöttél Egyiptomból” (5Mózes 25:18). Bölcseink ezt rugalmasan értelmezik, a kár [hideg] szó alapján: lehűtött. Izrael népe forró fürdőhöz hasonlított, akikkel nagy csodák történtek, és senki nem mert velük kezdeni. Ámálék volt az első – mint egy bolond, aki beugrik a forró fürdőbe. Ő maga megég, de a később jövőknek lehűti a vizet (Rási alapján). Pedig akár azt is mondhatták volna, hogy bebizonyította, ami mindaddig csak teória volt: hogy Izrael legyőzhetetlen. Ehelyett ő vált az ősellenséggé, amiért ledöntött egy „tabut”. 

2. A szotá, a házasságtöréssel meggyanúsított asszony pedig egy különleges folyadékot kellett hogy megigyon, ami letesztelte. Ha túlélte, akkor ártatlan. Rögtön az ő történetét követi a Tórában a názir, aki egyfajta remete, megfogadja, hogy egy hónapig nem iszik bort. 

Kérdezik Bölcseink: mi a kapcsolat e két törvény között, miért kerültek a Tórában egymás után? A válaszuk: „aki látta a szotá megszégyenülését, az vonja meg magától a bort” (Szotá 2a). De miért? Nem éppen most látta, hogy milyen súlyos következményei vannak a bűnnek? Bölcseink ezt sem így látják. 

Hanem úgy, hogy a Tóra szerint igenis nagy hatással van ránk az, amit látunk. Talán jobb lenne, ha nem látnánk mindent. És igyekeznénk megválogatni azt, hogy mit engedünk be a fejünkbe. Ha nem így teszünk, lelkünk, szívünk károsulhat, amit ki kell javítanunk. 

Ez alapján a Tóra válasza a fenti kérdésre az, hogy még ha nem is tiltjuk meg másoknak a „művészi önkifejezést”, ha az erőszakot tartalmaz, akkor legalábbis saját magunkat mint nézőt kíméljük meg tőle.