Binjomin rabbi: A Tóra tisztelete szempontjából miért számít, hogy maga a tekercs halad vagy áll?

– Megjelent az Omek magazin ünnepi, 100. száma! Nagy-nagy köszönet mindenkinek, aki segítségével vagy érdeklődésével hozzájárult ahhoz, hogy közösen eljuthattunk idáig! Sehechejónu! – írja Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija az Orti.hu portálon megjelenő kiadvány jubileumi számáról. Szeretettel gratulálunk, és további jó munkát kívánunk a rabbinak és a közösségének!

„Mi történik, amikor a Tóratekercset körbevisszük a zsinagógában? Melyik érdemel nagyobb tiszteletet: a Tóratekercs, vagy az, aki tanulmányozza? Miről volt híres a volozsini és miről a pozsonyi jesiva – mi volt a különbség közöttük?" Többek között ezekre a kérdésekre keres válaszokat Binjomin rabbi az Omek magazin jubileumi számában. Egy kis ízelítő belőle:

Ismerős sorokat találhatnak a mostani hetiszakaszban azok, akik gyakran járnak zsinagógába: 

„Amikor elindult a frigyláda, Mózes így szólt: kelj fel, Örökkévaló, és szaladjanak szét ellenségeid, és meneküljenek el gyűlölőid előled! És amikor megnyugodott, így szólt: térj vissza, Örökkévaló, Izrael ezreinek tízezreihez.” (Mózes 4., 10:35:36) 

Amikor a Tóratekercset elővesszük, az első mondatot mondjuk (Vájhi binszoá), amikor pedig visszatesszük, akkor a másodikat (Uvnucho jomár). Azon kevés rendszeres imáink egyike ez, melyeknek forrása maga a Tóra. 

Még pontosabban fogalmazva, ez a két mondat nem is csak egyszerűen ima, hanem a Mózes által megélt szituáció újraélése. Hiszen mi is pontosan akkor mondjuk, amikor a mi életünkben a frigyláda szerepét betöltő Tóratekercs elindul, illetve visszaérkezik a frigyszekrénybe. 

A Sulchán Áruch azt mondja, hogy amíg a Tóratekercset le nem teszik, addig állnunk kell:

„Amikor látunk egy Tóratekercset menetközben, kötelesek vagyunk állni előtte. És mindenki álljon, egészen addig, amíg meg nem áll az, aki viszi, és a helyére nem ér, vagy addig, amíg el nem tűnik a szeme elől.” (Sulchán Áruch JD 282:2) 

Ha azonban a cél a Tóra tisztelete, akkor miért számít, hogy a tekercs halad vagy áll? 

A Keszef Misne (Hilchot Tefilin 10:9) megmagyarázza, hogy ennek a törvénynek a forrása a Tóratudós tisztelete. A Talmudban ugyanis így áll: 

„Ha a Tóra tanulói miatt felállunk, akkor a Tóra előtt mennyivel inkább!” (Kidusin 33b) 

Amíg a Tóratudós halad, addig mindenki más feláll. Amikor azonban leül, akkor a többiek is leülhetnek. Pontosan ugyanezt az elvet követjük a Tóratekercs tiszteleténél is. 

Az is kiderül ebből a gondolatmenetből, hogy különbség van a Tóratekercs tisztelete és a Tóratanuló (rabbi, bölcs) tisztelete között. Hiszen maga a rabbi is a Tórából szerezte a bölcsességét. 

Ha a Tóra nem lenne, akkor a rabbit sem lenne miért megtisztelni.

Meglepő módon a Talmud egy másik forrásában pontosan ellenkező logikát találunk. Ott arról van szó, hogy noha a Tóra egyszerű olvasata szerint bizonyos vétkekért 40 botütés jár büntetésként, a talmudi Bölcsek azonban mégis levezették a Tóra szövegének figyelmes olvasatából, hogy 39 is elegendő (ld. Mózes 5., 25:3, Misna Mákot 3:10). 

Ez az, amit Rává, a híres talmudi bölcs így kommentál:

„Milyen bolondok azok az emberek, akik a Tóratekercs előtt felállnak, de a Tóratudós előtt nem állnak fel! Hiszen a Tórában 40 botütés áll, és jöttek a rabbik, és levontak belőle egyet2.” (Mákot 22b)

Rává szerint tehát az elsődleges tisztelet a Tóratudósnak jár, nem pedig magának a Tóratekercsnek. 

Valóban: ha a Tóra szövege nem papiruszra van írva, hanem egy élő, érző ember szívébe, az mindenképpen előrébb való. 

Hiszen ő el tudja magyarázni a Tóra részleteit, összefüggéseit, képes arra, hogy alkalmazza a mindennapi életben és közelebb hozza az emberek szívéhez.

Binjomin rabbi okfejtését az Omek magazin e heti számában olvashatják el teljes terjedelmében.