A cádik segíti kortársait a jobbá válásban

– Különbséget kell és lehet tenni az „igaz” és a „jámbor” ember között. Az „igaz” segítőkészségében, jótékonyságában és Istennel való viszonyában „jó”. A „jámbor” (cadik) ezzel szemben felelősséget vállal. Figyelmezteti és segíti kortársait a jobbá válásban – tanítja írásában Szerdócz Ervin rabbi.

„Noé igaz, jámbor férfiú volt … Noé Istennel járt.” (I.M. 6/9)

Ezt olvassuk: „mert olyanok ezek nekem, mint Noé vizei” (Jes. 54/9), máshol pedig ezt látjuk: „És özönvíz volt negyven napig a földön, megsokasodtak a vizek.” (I.M.7/17). Ezt is olvassuk: „Noé Istennel járt.” (I.M. 6/9) Noé neve összekapcsolódott az özönvíz túlélésével. Nemzedéke tagjaihoz képest érdemei voltak, amiért kegyet talált Isten szemében. „A föld megromlott Isten előtt, megtelt a föld erőszakkal.” (I.M. 6/11) És ezután kimondatott az emberiség tizedik generációjának végzete: „Elpusztítom őket a földdel együtt!” ( u.o. 6/13.)

Isten akkor kijelölt egy embert, hogy imádkozzon azokért, akik tőle származnak, hogy engesztelést szerezzen nekik a jövőben. A Teremtő megígérte Noénak, hogy őt életben hagyja, és a kortárs emberiséget pusztítja el.

„Rabbi Joszé azt kérdezi: „Nem lett volna helyes egy ilyen igaz embertől, mint amilyen Nóé volt Isten szemében, hogy védelmébe vegye a világot, Istent megbékítve felgerjedt haragjában?” Noé csak annyit kérdezett Istentől: „És velem mi teszel?” Isten válasza: „Megkötöm szövetségemet veled, készíts magadnak bárkát” (u.o. 6/18,14). Noé nem fohászkodott a világ megmentéséért, az özönvíz pedig elpusztította az emberiséget. Ezért nevezik Noé vizeinek az özönvizet, hogy felhívják a figyelmet Noé felelősségére, amiért nem imádkozott a világ megmentéséért.” (Zohár Vájikrá 14b-15a)

„Noé igaz, jámbor ember volt, tökéletes a nemzedékében.” (I.M.6/9), Amennyiben más nemzedék tagja, nem számított volna igaznak. E szerint „csak” alacsony erkölcsi színvonalon lévő generáció tagjaként érdem igaz emberként élni. Ezt olvastuk: „Mondta az Örökkévaló: ne maradjon szellemem az emberben örökké, mivel ő test is, azért legyenek napjai százhúsz év.” (I.M.6:3). Rabbi Mose ben Nachman (Nachmanidész 1194-1270) szerint Isten ezzel a kijelentésével elsősorban nemcsak az ember születéskor várható legmagasabb élettartamát határozza meg százhúsz esztendőben, hanem Noénak (aki 980 évet élt) adott százhúsz évet a bárka építésére, ami az emberiség túlélését biztosította és lehetőséget a további generációk számára a megtérésre.

A Tóra igaz (cádik) embernek nevezi Noét. Bölcseink szerint különbséget kell és lehet tenni „igaz” és a „jó igaz” ember között. Az „igaz” segítő készségében, jótékonyságában és Istennel való viszonyában „jó”. A „jámbor” (cadik) ezzel szemben felelősséget vállal kortársaiért. Figyelmezteti szomszédját és segíti a jobbá válásra. (Kiddusin 40a)

„Az özönvíz elmúlása után, a bárkát elhagyó Noé látta, hogy a világ elpusztult. Ekkor sírva gyászolni kezdett, és azt mondta: „Világ Ura! Téged, akit könyörületesnek fognak nevezni generációról generációra, miért nem voltál könyörületes nemzedékemmel?” Isten válaszolt: „Te bolond pásztor! Most mondod ezt nekem? Miért nem akkor szóltál, amikor megmondtam neked, hogy egyedül téged láttalak igaznak, vagy azután, hogy szóltam neked, özönvizet hozok az emberekre? Vagy akkor, amikor bárka építésére utasítottalak? Folyamatosan halogattam a végrehajtást, és azt mondogattam: „Mikor fog Noé kegyelmet kérni a világnak”? Te most, a világ pusztulása után nyitod ki a szád, hogy kegyelemért kiálts?” (Zohár,Beresit 254b.)