Publikációs felhívást írt ki a Targum folyóirat

A Targum folyóirat 2024 őszi számába olyan új, legfeljebb másfél íves tanulmányokat várnak, amelyek a zsidó identitás kérdését vizsgálják Közép-Európában a 18. század vége és a második világháború között – vagy egy adott személyre, – vagy a határ – a zsidó és/vs nem zsidó világok, lojalitások, azonosulások közötti mezsgye – fogalmára fokuszálva.

Várnak továbbá olyan tanulmányokat is, amelyek a határhúzás elvi és gyakorlati kérdéseit (pl. hukkat ha-gojim értelmezése) vizsgálja más korszakokban, ezáltal kontextust teremtve a modernkori jelenségeknek.

Kérik, hogy tervezett tanulmányáról egy kb. 2000 leütés terjedelmű, a feldolgozandó forrásokat is megjelölő rezümét küldjön 2023. december 15-ig a szám felelős szerkesztőinek: Bányai Viktóriának (banyai.viktoria@hebraisztika.hu) és Konrád Miklósnak (konrad.miklos@abtk.hu). Az elfogadott tanulmányokat 2024. június 15-ig kell majd elkészíteni.

A modern zsidóság története a hol fokozatosan és békésen, hol szélsebesen és drámai dilemmák közepette alakuló identitások története (is). A hagyományos zsidó közösségek eszmevilágát maguk mögött hagyó, asszimilációra nyitott zsidók olyan többségi társadalmakba igyekeztek befogadásra lelni, amelyeknek politikai és kulturális elitje azzal a feltétellel mutatkozott többé-kevésbé késznek integrálni őket, hogy egyre kevésbé lesznek olyanok, mint amilyenek szerinte voltak. Az akkulturálódó, fokozatosan polgári rangra emelkedő zsidók önazonossága ezen alkalmazkodás kényszerének súlyától függetlenül is nemzedékről nemzedékre képlékenyebbé vált.

A szekularizáció és az asszimiláció csábítása elleni reakcióként kialakuló ortodox közösségek tagjainak zsidó identitása sem lehetett olyan megkérdőjelezetlenül tömbszerű, mint amilyennek külső szemlélők vélhették. Egyrészt az ortodoxia mérsékelt szárnya nem volt immunis az integráció csábítására, másrészt az ideológiai, kulturális és társadalmi elzárkózásnak szintén számtalan – az önazonosság megannyi változataival járó – fokozata jött létre.

Voltak, akik számára „zsidóságuk” mibenléte és társadalmi ténye marcangoló kérdéssé vált. Minden bizonnyal még többen voltak olyanok – és nemcsak a Máramaros megyei haszid zsidók között, hanem a Vas megyei kiskereskedők körében egyaránt –, akik látszólag nem tépelődtek zsidó mivoltukon. Az identitásnak azonban társadalomtörténete is van, cselekedeteik az ő esetükben is utalhatnak zsidó önképük feltételezhető változásaira.

Címlapképünk / Ámos Imre: Sötét idők, 1941.